A barátnőd az exéről ír blogot, te hogyan reagáltál volna?

Hàrom éve blogolok. Pont akkor kezdtem el, amikor összejöttem a jelenlegi párommal.

A blogomban az exemről írok és a velem megtörtént dolgokról a múltban. Az első szerelmemről, a sok szenvedésről, tapasztalataimról.

Talán másfél évig nem nyúltam a "történetemhez" és nem folytattam az íràst.

Aztán megint elkezdtem írni a blogot, amikor nagyon unatkoztam.

Biztos sokatokkal előfordult,hogy nem viszonoztàk az érzéseiteket. Te vagy szerelme csak. Mindennél jobban szereted a másikat, Ő viszont ezt nem viszonozza. Érzed a viselkedésén, hogy már nem te vagy a mindene, nem te vagy az első neki. Nincs meg a tűz. Elmúlt. Esetleg többször elutasított már, de te mégis folyamatosan rohansz utána. Amikor pedig eljutsz oda, hogy elengedd, és ő ezt megérzi, akkor újra megpróbál a szikrából forró tüzet csinálni, de ez már nem fog sikerülni neki. Hàt ilyen nem létezik, vagy ha igen, akkor az a tűz a kevés oxigén miatt hamar el fog aludni..

Még egy dolog. Amikor oda kerülünk, hogy el kell engednünk valakit, akkor képesek vagyunk csak a jó dolgokra emlékezni. Ez egy alapvető emberi hiba. De megpróbáltam felidézni, a rossz dolgokat is, a fájdalmak között pár percre tisztán láttam. Emlékeztem azokra a pillanatokra, ami miatt eljutottunk idáig, ami miatt valamelyikünkben belül megingott az egész. Mostanra már nem is tudom kiben volt a "hiba".

Eléggé nagy töréspont volt az életben az a szakítàs, de ennyi idő utàn már mindent sikerült feldolgoznom és csak úgy unaloműzésképpen folytattam az íràst.

A baràtom tudta,hogy blogolok, de több írásom is van és csak azokról tudott.

A pàrom kölcsön kérte a gépemet és az előzményeket sajnos elfelejtettem kitörölni, meg a könyvjelzőkben látható volt az blogom is és rà keresett erre. Bele olvasott és akkor látta,hogy miről is van szó.

A barátom kiakadt rám és szàmonkért.

Azt hiszem azt feltételezi,hogy nem léptem túl az első barátomon. ( Pedig DE! )

Nem tudom mit írhatnék? Elég sokat veszekedtünk ez miatt, aztàn jött az ajtócsapkodás is (részéről)

Este amikor mentem ki a konyhàba làttam,hogy a telefonjàn a blogomat olvasgatja. A baràtom hangosan a hangomat utànozva részleteket emelt ki az íràsomból majd megint veszekedni kezdtünk.

Nagyon zavarja őt,hogy az exemről írtam a blogomban.

Töröltem, de nem sok minden vàltozott. Sőt 😞 a pàrom elnézést kért a viselkedéséért, de sírt. Azt mondta csalódott bennem és basszus..a senkire féltékeny. Tudom,hogy az én hibàm ez, de nem akartam neki fàjdalmat okozni.

Nekem ő a mindenem. Vàgytam arra, hogy valaki tudatosan kiváltsa belőlem azt az érzést, amit eddig egy férfinak sem sikerült kiváltani belőlem. Arra az érzésre vágytam, amikor semmi más nem érdekelt csak az, hogy valamilyen formában örömet szerezzek neki. Ő elérte, hogy tényleg megbolondulásig szerelmes legyek belé és most is így érzek.

Tényleg minden körülötte forog és imàdjuk egymàst, ez viszont most.. 😞

Bocsànatot kértem tőle és megdtuk végre beszélni a dolgokat, elmeséltem neki mindent, részletesebben beszéltem neki a múltban ért sérelmekről és hogy csak megakartam osztani màsokkal a sok sz--sàgomat, de nem érdekel az exem. Mostanra màr elhiszi szerintem, és kibékültünk.

De még mindig bűntudatom van és hülyén hangzik vagy sem, de késztetést érzek, hogy újra és újra bocsàntot kérjek tőle és megnyugtassam.

Nagyon fàj,hogy sírni láttam, ráadàsul azért, mert konkrétan azt hitte,hogy valamiféle kapcsolatban vagyok most is az exemmel és hazudtam neki. De nem! Semmiben sem! És utálom magamat 😞

Amúgy amatőr voltam, 188 olvasóm volt és tényleg csak unaloműzésképp írtam.

Az egyik,hogy ti hogyan reagàltatok volna egy ilyen helyzetben, ha megtudjàtok,hogy a barátnőtök a múltjáról volt első nagy szerelméről írt ?

2. Szerintetem mit tehetnék,hogy ez a rossz érzésem megszűnjön? Nagyon fàj,hogy megbántottam őt.

Férfiak vàlaszàt vàrom!

L