Nagyon tetszik egy férfi, lehet ezért nem kívánom már a páromat?

Hmmm, hát én örülök, neki, hogy eddig ilyen jól működött köztetek ez a dolog!

Sajnos én nem vagyok ilyen szerencsés! És az a vonzalom, még csak nem is tudatosan alakult ki, hogy ránéztem megtetszett és hú... már oda is vagyok érte! Nem. Ez egy nagyon lassú alattomosan kialakuló valami volt. Pont azért nem is vettem észre semmit, mert a férfit nem éreztem veszélyesnek. Kedves volt, aranyos, mint a többi kollégám. Semmi extra. Csak azt veszed észre, hogy kellemes a társasága, de ez megesik más embereknél is, nem? Aztán már arra eszmélsz, hogy kínosan tudatában vagy a jelenlétének akkor is amikor nincs a látóteredben, de tudod, hogy ott van, akkor is ha nem hallod őt. Hogy ha mosolyog a legszebb ajándék ami aznap a napod koronázza... de nekem konkrétan akkor jött el a pillanat amikor leesett a tantusz, amikor hozzáért a kezemhez, és úgy bizserget a bőröm mintha kisfeszültséget vezetne a bőröm alá.

És most jössz a nagyszerű tanáccsal, hogy roppantsam magam fejbe és térjek vissza a normális útra! :D (mondjuk ez volt a legédesebb rész)

Hát képzeld el, hogy biztos van amit nagyon szeretsz az életben vagy valami amiben jó vagy, és csapj a fejedre és parancsolj magadra, hogy mától ne szeresd! Ne legyél benne jó! Na változik valami??? Szerintem sem.

Szóval nekem ezért volt ez nehéz. Mert nem megy ilyen könnyen. És az az egészben a legborzasztóbb, hogy nem volt OKA! Én hiszek az ok okozati összefüggésbe, tehát hogy minden amit teszünk annak van ésszerű motivációja. Így meggyőződésem volt addig, ha tökéletes egy kapcsolat, akkor másra sem tudsz néni. Erre ott vagyok egy ilyen nyomorult helyzetbe és az okosságom a fejem tetejére kenhettem! Annyit gondolkodtam rajta, hol szúrtam el, mi a gond velem, a kapcsolattal, hogy egy kislexikont is meglehetne tölteni az ezzel kapcsolatos gondolataimmal. De semmi nem hibádzott! A párom szeretett, becsült, voltak közös programjaink, az ágyban is minden rendben volt, vitánk sem volt... akkor?

Viszont az is tiszta sor volt, hogy bármit is jelent ez a "csapás" az ugyanúgy a páromat is érinti. Nekem nélküle nem ment volna (ilyen gyenge vagyok). A párom a legjobb barátom is. Mi már túl vagyunk ezen, hogy az egónkat sértse, ha megtörténik egy ilyen eset. Ez nem egymás ellen van. És se ő, se én nem vagyunk benne hibásak, de még a kollégám sem. Viszont anélkül hogy bármit elszúrtunk volna, hiba keletkezett és azt kezelni kellett.

Úgy hogy úgy ahogy itt leírtam elmondtam neki mindent. Azt biztos nem vágnám a képébe, hogy másra gerjedek... :D Egyrészt mert nem vagyok egy tüzes alkat, másrészt addig el sem ért az eszem... Sosem gondoltam szexuálisan a másik félre, nálam legalábbis addig nem jutott a dolog, meg valahogy tabunak is érzem az ismerőseimre így gondolni, mintha a családommal tennél ezt :S

Épp ezért a párommal elég jól tudtuk kezelni ezt a dolgot, és ma már semmit nem mozgat meg bennem az a férfi.

Szóval megértem hogy ez bizarrul hangzik, mert megélni sem volt egy leányálom. De ma már annyival erősebbek vagyunk, hogy tudjuk ezt kezelni. Nem tabu. Illetve tudom mire kell odafigyelnem, hogy ne kerüljek ilyen csapdába.