Kinek van igaza, neki vagy nekem?

Régebben csináltam egy hatalmas baklövést. Nem megcsalás volt de így is eléggé nagy sebet ejtettem a barátomon. Nem is ez a sztori a lényeg.

Mindent megtettem hogy helyrehozzam, tudom, hogy nincs mentség arra amit tettem.

Mégis a kapcsolatunkban ő bánt meg engem szinte mindennap. Én egy nagy hibát csináltam de egyébként meg egy panasza nem lehet, nagyon szeretem és ki is mutatom.

Az a probléma hogy akármikor megbánt, és szóvá teszem, az a válasza, hogy "de te akkor meg azt csináltad".

Megértem hogy nehéz elfelejtenie, már 1 éve volt ez, de nagy nehezen megbocsátott, azóta jó vagyok hozzá, mégis mindig felhozza. Nekem meg már kezd kicsit elegem lenni, mert úgy érzem már nekem sosem lehet igazam, és ő már nyugodtan sértegethet, mert mintha "adósa lennék" emiatt.

Ha neki van igaza akkor oké, tűröm tovább hogy mindig a fejemhez vágja, de én úgy érzem, hogy ha megbocsátott, és tudja hogy őszintén bánom (mai napig is néha elpityeredek előtte annyira sajnálom) akkor szerintem már túlléphetne rajta. Vagy legalábbis ne dörgölje mindig az orrom alá. Főleg hogy ő általában engem mint embert megalázóan bánt meg, rosszindulatúan és (sajnos) csúnya szavakkal. Én meg csak hoztam egy döntést régebben amit elrontottam. Szóval a dolgoknak közük sincs egymáshoz.

Kiváncsi vagyok, ti mit gondoltok az ilyen szituációról, mert nincs nagyon kivel megbeszélnem, és ha neki van igaza akkor hallgatok és várom hogy az idő megoldja, ha nekem akkor pedig megpróbálom megbeszélni vele hogy ez így nekem nem jó. Meg gondolom neki se.

Előre is köszönöm a válaszokat.