Miért nem beszél?

Hát az én barátom ugyanilyen, még a kora is egyezik.

CSomószor volt a konfliktus, hogy nem beszél...De én már letettem arról, hogy megbeszéljem vele az érzelmeimet.:D

Erre nincs megoldás, ilyen típus

( Én is ilyen kibeszélős típus vagyok, de nem sértődök meg, ha közlik ezt, vagy ha untatok valakit.)

Vannak emberek, akik nem szeretnek beszélni az érzelmeikről, a problémákról.

Nekem az vált be, hogy próbáltam visszafogni magam egy ilyen után és kivárni. Addig nem beszéltem vele nagyon semmiről. Néha így felhozza a dolgokat, és beszél az érzéseiről. Persze látom, hogy kínlódik, de azért hálsá vagyok.:)

érzelmi fogyatékos és kommunikációképtelen.

gáz...

Többféle helyzet lehet. Az egyikben talán azért nem beszél, mert nem akar hazudni, és megbántani se. Nem tanulta meg, hogyan lehet elkerülni ezeket a szituációkat, illetve hogy mit kell mondania, hogy ne legyen se bántó, se érzéketlen.

A másikban nyilván van véleménye, de nem tudja megosztani veled. Próbálj meg bizalommal lenni, és a jót feltételezni, és ne akard, hogy kimondja, mert ő azt érzi, hogy ha kimondja, azzal lefokozza az érzéseit. Az érzelmek összetettek, azt érzi, hogy szavakkal nem tudja megfelelően tükrözni őket. A tettei - ha jól értem - azt igazolják, hogy nincs vele baj, hát egyelőre érd be ezzel. Még megnyílhat, légy türelemmel.

Ez nem feltétlen teszetoszaság, lehet, szinpmlán fél konfrontálódni - a múltban ki tudja, hogy zajlottak akár a szülei részéről ezek a dolgok.

A párom bármi baj van, "felrobbantja a bombát", mert kihívásnak éli meg a konfliktusokat, de én rettegek tőlük.

Egész fiatalkoromban abból álltak a "beszélgetések" apámmal és az élettársával, hogy leültettek, elmondták, mekkora idióta vagyok, aztán mikor megpróbáltam az én szemszögemet is eléjük tárni, mostohám leoltott, hogy nem kell a hazudozás, és fogjam be a számat.

Na ezek után én rettegek a hasonló helyzetektől, bár már 28 vagyok, de görcsbe rándul a gyomrom és csak bámulok magam elé, mert ugyanarra a megalázásra várok, amit 8 éven át kaptam.

Így nehéz, a párommal szerencsére javult a heyzet, mert ő meg ha baj van, leültet és nem számonkérve, hanem normál hangon beszélget velem, türelmesen megvárva, míg ki nem nyitom a számat, és nem válaszolok a kérdésére.

Volt már, hogy egy órán keresztül ücsörögtünk, mire kinyögtem, mi baj, de azt mondta, ő nem tágít, mert szeret és nem akar hülye kommunikációs marhaságok miatt elveszteni.

utolsó vagyok: és a párommal már elég jól megy a dolog, de ha pl. mostohám is velem egy légtérben van (akár egy szülinapkor) teljesen bezárkózok, és semmit nem mondok senkinek, sőt enni is csak turkálva, mert annyira utálok vele egy helyen lenni.

Látom rajta azt a tipikus "mie köthetek bele"-nézést, és tudom, ha megszólalok, akkor jön a "hülye vagy" leszólás.