Ha nincs velem hiányolom, ha velem van unom! Most akkor hogy van ez?

Egy éve vagyok együtt a barátnőmmel, nem lángol az a "tűz" közöttünk ahogy szokták mondani inkább csak szeretjük egymást. Nem is találkozunk gyakran (heti 1-2 ,de van hogy pár hétig se) pedig nincs nagy távolság közöttünk és akkor se túl változatosak a programok. Nem is szexkapcsolat van köztünk,mert azt nem szoktunk. szóval nem túl "normális" a kapcsolatunk, épp ezért próbáltam már szakítani,de mégis görcsbe szorul a szívem,hogy nem láthatom többé. Ha pedig vele vagyok akkor valahogy mégis unom (akkor is ha kimozdulunk vhova.) Nem tudom mi lenne a jó megoldás, szerintetek?

19/18 évesek vagyunk.