Mi lehet az oka annak, hogy ahogy párkapcsolatba kerülök, bekattan az agyam?

ismerek egy pasit, dettó hasonló, mint te.

ő sem bír egyedül meglenni, nem is próbálta önként soha, de ha együtt van vkivel, teljesen tönkremegy, konkrétan terápiára jár és gyógyszereket szed.

sztem neki sem való kapcsolat, csak ő gyáva kipróbálni az életet egyedül.

neked gratulálok, kipróbáltad, és látod, neked ez segített.

ha nem vagy a mostani pasidba hulla szerelmes (és a szövegedből úgy tűnik, hogy ez nem valami hatalmas szerelem), akkor szállj ki még a héten ebből a kapcsolatból, és élj egyedül, élvezd az életet.

és ha majd tényleg szerelmes leszel, akkor megpróbálhatod vkivel, de önmagadra figyelj most, és élj szabadon és nyugodtan. :)

"Semmilyen elvárásom nem volt senki felé"

De igen, magad felé, magadtól pedig nem vársz olyat amire képtelen vagy. Párkapcsolatban az elvárásaid magadon kívül helyezed, de a másik nem te vagy, megeshet, hogy mások a prioritásai/képességei, mint neked.

"Nem volt miben csalódni"

Ha egyedül vagy, max magadban tudsz, nem csalódtál. Keresd meg rá a választ, hogy miért nem. (átsiklottál valami felett, vagy rendben vagy)

"Senkitől nem függtem érzelmileg"

Az érzelmeid nagyban függnek attól, hogyan éled meg őket. Gondolj vissza, hogy az alatt az egy év alatt, hogyan élted meg az érzelmeid. Kizárt, hogy egy éven keresztül be voltál szívva. Emlékezz vissza hogyan gondolkodtál akkor örömről, bánatról, haragról, undorról stb.

"szabadnak éreztem a lelkem"

Szoktál álmodni ? Ha álmodsz pl egy embert az el van helyezve térben, időben, vannak fizikai törvények, interakció a környezettel stb. Gyakorlatilag a világegyetem kb 1700 köb centiméteren hajszál pontosan lemodellezve. Amit itt találsz azt egységnyi idő és munka ráfordításával megalkothatod/teheted a valóságban. Valahogy nem látom a rácsokat.

"én akkor virágoztam amikor szingli voltam."

További kellemes virágzást kívánok, immáron kapcsolatban.

30/f

Nekem is van hasonló tapasztalatom.

Időnként szükségem van egyedül létre, hogy feltoltodjek, azzal foglalkozzak, amit szeretek, egy kicsit azt csináljak, amit akarok.

Jelenleg párkapcsolatban vagyok és nap mint nap stresszelem magam párkapcsolati problémák miatt. Párom előttem hosszabb ideig szingli volt és amolyan "anyuci kisfia". Most ennek iszom a levét.... pl nagyon makacs, nem kommunikativ, bármit meg akarok beszelni vele, veszekedés lesz a vége és még sorolhatnám.

Tanácstalan vagyok, mert azon az elven vagyok, hogy az ember társas lény, egy nő es egy férfi egészítse ki egymást egy kapcsolatban, hagyjanak egy kis szabadteret egymásnak, stb. Másrészt már belefáradtam abba, hogy újabb kapcsolatot keressek, vakrandizzak, újabb csalódások érjenek.

En már szeretnék megállapodni EGY mellett és egy normális, értékes életet élni valaki oldalán.

Szerintem ha valaki mellett sokat stresszelsz, az hosszú távon nem hozzád való.

Valószínűleg sok elvárásod is van, amik nem teljesülnek, és emiatt frusztrált vagy. Próbálj kevesebbet várni, főleg kapcsolat elején, illetve az elvárásaidat mindig kommunikáld a párod felé (ha nem mondod neki, honnan tudja?).

Az mindenképp jó, hogy rájöttél, egyedül mennyire boldog vagy. Szerintem innentől kezdve csak olyanra érdemes időt szánni, aki ebből a boldogságból nem elvesz, hanem hozzáad. A megfelelő ember mellett megnyugszol, és nem idegeskedsz.

"vannak elvárásaim, amik ha nem teljesülnek, mérhetetlenül el tudok keseredni (ezek nem nagy elvárások egyébként, egy érett kapcsolatot szeretnék egy érett férfi oldalán, aki tudja, hogy hogyan kell kezelni egy nőt. Ennyi az elvárásom)"

Nem nagy elvárás? Azt várod el egy idegentől, hogy tudjon téged kezelni, pedig láthatóan saját magadat sem tudod megérteni. Ez itt a probléma. Ideje lenne kicsit megismerni magad, mielőtt beleugrasz egy újabb kapcsolatba, ahol szeretnéd, hogy valaki kitalálja helyetted, hogy mit is akarsz, mert magad sem tudod.

Először is tök jó, hogy időt töltöttél egyedül és így rátaláltál saját magadra. Csak valahogy úgy érzem, hogy ezt az önismeretet kb kidobtad a kukába a következő párkapcsolatodban és visszatértél a szorongáshoz. Ehelyett inkább ki kellett volna használni, hogy most már tudod ki vagy, és mit akarsz, és a saját bőrödön tapasztaltad, hogy nem a vilég vége ha mégis egyedül maradnál egy időre. Ha ezzel a magabisztossággal állsz hozzá egy kapcsolathoz, akkor nem hiszem, hogy szorongnod kéne tőle.

Persze ettől függetlenül minden párkapcsolatban vannak problémák, és némi kompromisszumkészség elengedhetetlen, de a folyamatos szorongásig nem kéne eljutni egy jól működő kapcsolatban. És ha a kapcsolat nem jól működik, ha úgy érzed nem olyan emberrel vagy, akivel szeretnél lenni, akkor viszont ne a párkapcsolatokat okold, hanem ismerd fel, hogy te nem ezt az embert keresed. Ha viszont jól működik, akkor meg egyszerűen beszéljétek meg a problémákat - ezen megint csak nincs mit szorongani.

És még egy tanács, ami segíthet: én kapcsolatban is sokszor érzem azt, hogy most egy kis egyedüllétre van szükségem - ez egy teljesen normális dolog, párom is megérti, ilyenkor szánok egy fél napot magamra, a hobbimmal foglalkozom, vagy társasággal csinálok valamit (de a párom nélkül). Ezzel saját magam tudok maradni, és nem űnök el egy párkapcsolatban sem. Remélem, segítettem.