Életem eddigi legnagyobb döntése elé kerültem és képtelen vagyok dönteni?

Próbálom röviden.

Rólam azt kell tudni, hogy sose voltam társasági ember, nem sokat buliztam és soha életemben nem csajoztam, most 20 as éveim elején járok. Életem első kapcsolatában vagyok ami 17 évesen kezdődött és ~5 éve tart. Nincsenek nagy problémák, viszont a szerelem az kihunyt, a szeretet megvan és viszonylag erős (remélem érthető a különbség). Az a baj nagyon lehúzzuk egymást, nem éljük az életünket, egy lakásban rohadtunk egész nap semmit nem csinálunk nincs is kedvem semmihez (természetesen dolgozunk, de a délutánok hétvégék totál semmiből nem állnak, mert sehova nem lenne kedvem menni, sokszor neki se), meghíztunk, azaz amolyan öreg házasok lettünk, szex totál nincs, egyszerűen nincs hozzá gusztusom, már közel se olyan mint fiatalon, de most lett nekem egy kapuzárási pánik. Én 20-on éves vagyok, még nem is kezdtem el élni, nem is szórakoztam ki magam. Való igaz jó is lenne ez a kapcsolat nekem akár még évekig is, mert nincsenek problémák, bár néha majdnem agyvérzést kapok mert olyan hülyeséget tesz, és már instant felkapom a vizet mert képtelen bármiért bocsánatot kérni, ha ő hibázik akkor is én fogom megjárni és nekem lesz a szar, de tényleg úgy élünk mint egy 60 éves házaspár, 0 inger, én előbb utóbb össze omlanék, és rohadtul nem lenne jó 1-2-3 gyerek után kiakadni és kiszállni ebből a dologból, mert ennek biztos ez lenne a vége szerintem, és az sokkal nagyobb gáz lenne.

Akkora választás előtt vagyok és le vagyok fagyva, tudom én vagyok a barom semmi kétség, de mikor belekortyolok egy komolyabb élet reményébe, mikor egy szép lány rám mosolyog azonnal vágyom rá, ki akarnék törni, de alapból lelkiismeretes vagyok és nem akarok neki rosszat, ez fáj a legjobban, hogy a hülye agyammal neki okozok rosszat. (Bár ő is csinált korábban ilyet, hogy ő ki akart törni mert komolyabbat akart, akkor én kegyetlen megszenvedtem). Más pofátlanul elmenne, de én még konkrétan a lakásban is lábujjhegyen járok, hogy az alattam lakót ne zavarjam akit életemben nem láttam még, hát akkor így hogy képzeljem el, hogy egy embert összetörök lelkileg.