Szünetet kértem, jól tettem?

Át kéne tenni a kérdést a tini párkapcsolatok kategóriába-

Felnőtt emberek nem bohóckodnak szünettel, annak semmi értelme nincs.

Szerinted földhöz fogja vágni ha pár napig nem találkoztok? Szerintem még örül is egy kis nyuginak

"Na tök jo meg en vagyok letolva."

Miért, most dicsérjünk meg, hogy ügyesen mélyítetted tovább a köztetek tátongó, amúgy is tekintélyes szakadákot?

De ha ez kell: ügyes voltál, tök jól csináltad! Igaz, hogy semmit nem oldottál meg, de nagyon király csaj vagy, amiért szüntet kértél!

(Most jobb?)

"En tenyleg extrem megertö vagyok vele"

Öhm...

"eleg sok mindent benyeltem mar panasz nelkül"

Látod, megint az a baj, hogy rest vagy kinyitni a szádat. Nem az ám a módi, hogy na, tűrjünk szó nélkül, nehogy elmondjuk, ha valami van, hogy aztán később meg felhánytorgathasd, meg visszavághass. Egy normális kapcsolat úgy működik, hogy ha valami bánt, akkor elmondod. Lehet az akár csak kis dolog is. Elvileg ha jársz valakivel, akkor társak vagytok, akik maximálisan közel vannak egymáshoz (nem csak fizikailag értve). Ebbe beletartozik az is, hogy ha valami nem esik jól, azt tudatod. Egy érett kapcsolatban nincs helye titkolózásnak.

Nem, nem azt mondom, hogy mindent kötelező lenne a legapróbb részletekig elmondani, mert kis személyes tér a kapcsolaton belül is kell... de az, ami kettőtöket érint, az bizony nem alkothatja titkolózás tárgyát.

"azt mondta erti es figyelni fog ra. Aztan megint elöjön."

Akkor sem megoldás ez, amit te csinálsz. Akkor szépen megmondod, hogy "drágám, megint bántóan viselkedsz, üljünk le, beszéljük meg, hogy mégis mi legyen? Mert már nem bírom." Ennyi. Aztán ha feloldhatatlannak bizonyul az ellentét, akkor menjen mindenki a maga útjára, mert mondtam, annak nincs értelme, hogy egymást marjátok. Akkor inkább legyen esélye mindkettőtöknek megtalálni azt, akivel boldog tud lenni. Az is jobb, mint a folyamatos hadakozás. Ha meg sikerül kompromisszumra jutni, akkor meg öröm és boldogság.

"Ugy erzem valahol magamat vedem, ha most kicsit eltavolodok."

Igen, jól érzed, csak magadat. (De kitől, és mitől?) A kapcsolatotokat viszont rombolod.

"Es nem nem kell egy kapcsolatban rettegni hogy holnap nincs ott a masik. De az sem normalis, hogy ugy vagyok vele en barmit megtehetek ö ugyis elfogadja."

Ezt teljesen jól látod. De akkor ne azt akard elérni, hogy azt érezze, hogy bármikor leléphetsz, hanem mint fentebb is írtam, nyisd ki a szádat, ha valami sérelem ér. Mert a kettő között ám van egy arany középút.

Nem állitott be senki rossznak. Csak azt írták meg, hogy a játszmázás nem célravezető. Hiába írod, hogy nem játszmázol. De igen. Az, hogy szünetet kérsz hogy érezze milyen ha te nem foglalkozol vele, az igenis az, és tök semmi értelme.

És benyelni sem kell semmit, de ezt is írták már. Megbeszélni kell a problémákat, nem a szőnyeg alá seperni. És ha nincs változás a megbeszélések ellenére sem, akkor ki kell adni az útját. Ez van. De legalább tiszta út, és te mindent megtettél.