Kicsit fura lesz a kérdésem. Honnan tudod, hogy ha tetszik valaki, az helyes-e?

figyu. mond el neki. nem vesztesz vele semmit se.

ha ilyen kidumálós csaj akkor meg másnap lehet megfogják említeni neked hogy mi van tetszik neked a ***? de ez hamar elfelejtődik, és ennyi volt.

de lehet hogy te is tetszel neki nem tudni. de ha nem kérdezed meg soha nem fogod megtudni XD

Alapvetően ebből a szempontból két féle pasi van: aki tárgyként tekint a nőre, és abszolut lesz*rja, és aki úgy kezeli őket mint elérhetetlen megszerezhetetlen istennőket, akikre ránézni is vétek. Na egyik sem jó :)

Ennek a lánynak ne tulajdoníts ekkora jelenséget, egyzserűen azért tetszik neked mert nem figyel rád. Ez pszichikai jelenség, az kell amiről úgy gondolod hogy nem lehet a tiéd.

Annyit tudok neked tanácsolni hogy "ne félj" a nőktől. Ha tetszik valaki, még ha egy szupermodell is az, menj oda és mondd meg neki. a legrosszabb ami történhet veled hogy nemet mond, és a legeslegrosszabb hogy még utána három napig vissza-visszahallod egy-két embertől, de hidd el: aztán mindneki elfelejti. Nem írtad hogy hány éves vagy, iskolában valóban kellemetlen lehet számodra ha szólsz neki hogy tetszik és nemet mondd, hiszen minden nap vele kell lenned, de én amúgy is azt tanácsolom, hogy neked nem egy ilyen lány kell. Érzékeny vagy, ő pedig tipikus tinilány. A te egyetlen bajod hogy nem mered megtörni saját jeged. Menj el bulizni valahova,és -igen, bunkón hangzik- keress egy lányt aki tetszik külsőre és szólítsd meg! ha az megnyugtat menj olyan helye bulizni ahol nem ismernek. Szólíts meg egy lányt, hívd meg valamire beszélgess vele, midnegy, ha nem akar veled beszélni az sem baj, akkor menj a következőhöz. gyűjts hozzáerőt és gondolj arra hogy erről senki nem fog tudni még ha nem jön össze sem:) Ezzel talán sikerül áttörnöd magadban azt a gátat ami miatt nem mersz közeledni senkihez.

Arra a részre hogy kinek van joga elvenni más embertől valakit annyi volna a válaszom hogy ha valaki igazán szeret valakit, akkor jöhet bárki nem megy el vele. Ha nem szereti igazán a párját akkor pedig úgyis vége lenne. Egy jó kapcsolatot nem tesz tönkre az hogy egy bulin leül mellém egy srác beszélgetni.

Na mindegy kicsit hosszúra siekrült...a lényeg hogy ne félj a csalódástól, sokmindenki túlélte már. Ne félj pofáraesni, hozzátartozik a boldogsághoz. És ne félj a nőktől mert amitől félsz ahoz sosem tudsz majd közeledni :)

Sok sikert:)

Velem is ez a helyzet.

Általánosban megtetszett egy lány, aki az osztálytársam volt.Gyönyörű volt, okos, kedves. Bármit megtettem volna érte. Akárhányszor megláttam, mindig dobogott a szívem, és legszívesebben odamentem volna hozzá, és átöleltem volna. De tudtam, hogy egy világ választ el tőle. Más körökben mozogtunk. Én a magaméban, ő pedig egy normális társaság tagja volt. Messze voltam tőle. Ő nem szólt hozzám, én pedig távolról csodáltam őt, hisz tudtam, hogy nem jövök be neki. Ha akkor odamentem volna hozzá, és elutasított volna, talán ma már nem élnék. Elkerültem gimibe. Ő is oda járt, csak másik osztályba. Így már csak a szünetekben láthattam őt, de még mindig úgy csodáltam őt, mint régen. A gimnáziumi évek alatt mámorba ejtett sok lány szépsége és természete, de hozzá fogható nem volt. Igaz, soha nem volt barátnőm, mindig is távolról szerettem őket csodálni magányos természetem miatt. Most az egyetem előtt állok, és remélem találok egy olyan lányt, akivel boldogan élhetem az életem. De egy lány se fogja ugyanazt az érzést kelteni bennem, mint akinek a neve hallatára is jóra fordult a napom.