Irigylem, vagy mi bajom van?

A férjemnek van egy jó barátja még anno általánosból. Évi egy-kétszer találkoztunk vele, nekem mindig semleges volt, sosem beszélgettem vele úgy komolyabban.

Néhány éve a srác megházasodott. Eleinte a lányért még annyira sem rajongtam, most már próbálom megszokni.

Hozzánk képest elég gazdagok. Mi sem élünk annyira katasztrofálisan rosszul, de pl nem engedhetjük meg magunknak, hogy én ne dolgozzak, illetve annyi és olyan drága ruhám, cipőm sincs, mint neki.

Pl én nem tehetem meg, hogy 30-60 ezerért vegyek cipőt, 10-20 ezerért rúzst, illetve kajára sincs havi 250 ezrünk azért.

Emiatt már nem is szeretek velül találkozni. Sőt, nemrég már azon kaptam magam, ellenszenves nekem a lány, holott nem csinált vagy mondott semmi rosszat.

Mindigis elégedett voltam a színvonalunkkal, sose akartam többet, jobbat, drágábbat.

Csak mostanra már annyira komplexusom van, vagy nem is tudom, hogy már azon is fennakadtam, hogy befestette a haját feketére (amugy barna), és milyen kicseszés már, hogy neki még ez is illik...

Felnőtt nő lennék, vagy mi. Hogy lehetne ezen túllendülni?

Pláne, hogy a karácsonyt ott töltjük...