Illene minden alkalommal megkínálnom a barátomat?

4 éve vagyunk együtt, mindketten egyetemisták, közös albérletben élünk. Nem mondanám a szó szoros értelmében együttélésnek, rajtunk kívül még két egyetemista lakik a lakásban, mindenki hazamegy hétvégére, és külön kasszán is vagyunk. Ma rákérdezett a nagymamám, hogy mikor visszamegyek az albiba, és viszem a következő hétre az anyukám által elkészített ebédemet lefagyasztva, szoktam-e adni belőle a barátomnak. Azt feleltem, hogy két évig én etettem, de most eljött az a pont, mikor besokalltam. Leginkább azért, mert ő soha meg nem hívna cserébe egy menüre, vagy venne számomra valami apróságot vagy köszönné meg egyáltalán, amiért etetem. Erre teljesen kiakadt mamám, hogy ez micsoda dolog a részemről, elnézem, ahogy éhezik? Mondom nem éhezik, egyébként is van egy anyukája, aki ráér főzni, miért én szállítsam neki is az ebédet? Erre leteremtett és jól összevesztünk így az év utolsó napján, ami nagyon rosszul esett, mert egyébként tényleg a kezdetben lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem kínálom már meg belőle. Bunkó vagyok, és tényleg az lenne a szép tőlem, ha ezentúl is adnék neki? Azt még megjegyezném, hogy anyagilag sokkal jobban áll mint én, szóval van pénze menüre, szimplán csak lusta minden nap beszerezni egy adagot. Számomra meg nem spórolás ez az egész így, ennyi erővel mehetnék menüt enni én is, ugyanannyiba kerülne.