Milyen nézeteltérések adódhatnak egy pákapcsolatban ha az egyik fél magasan képzett, a másik fél általános műveltséggel rendelkezik?

Ha más minden rendben van akkor az égvilágon semmi. Ha egyetemet véhzett valaki az csupán azt jelenti hogy az adott szakterületen mesterszinten tud dolgozni. Egyéb szakterületen attól még lehet hülye.

Sokkal nagyobb probléma ha eltérő az a kultúrális környezet amiből származik. (pld. muszlim- keresztény)

Én úgy gondolom, ha valaki magasan képzett, attól még lehet tök átlagos. Anyósom pl jogász, de a jogon kívül semmihez sem ért. Most nem csak arra gondolok hogy nem tud főzni, de például 2 db két jegyű számot se igazán tud fejbe összeadni, és egy keresztrejtvényben is elakad. Ott van apósom, mérnök, mérnök-tanár, ehhez képest magasan képzett a művészetekben, mert érdekli, de például egy mirelit ételt nem tud megcsinálni magának. Vagy párom nagybátyja, aki a Szegedi Egyetemen matekprofesszor, 67 éves, és nem tud vonatjegyet venni.

De, igazából én egyszerűen azt mondom: ha van egy pár, akik között lenne egy diplomás( valami értelmes diplomával rendelkez) egyén, és van egy párja, akinek ""csak"" érettségije van, de alapvetően a szakmájukon kívül egy értelmi szinten állnak úgy általánosságba véve, nem lehet gond.

De azt is aláírom-hogy nem véletlen keresi és találja meg mindenki a magáéhoz valót.

Apám szakmunkás, anyámnak 8 általános, egy gyárban dolgoztak, és jöttek össze onnét. Apósomékat már írtam, magasan képzettek, kettejüknek van talán 10 diplomájuk. Párom mérnök, én-hát (még) csak diplomás ápoló, de érted.

Biztos van, nagyon nagyon művelt és jó értelmi képességekkel rendelkező egyén bizonyos papírok nélkül...de én hiszem, hogy nem véletlen az az általánosság, hogy diplomás a diplomással jön össze.

Azért...az átlag bolti eladó kiscsaj max a árú-szállító srácot fogja "megmozgatni, és nem valószínűleg a Dr Kovács Józsefet, az érsebészetről.

#2

Általános műveltséggel rendelkezem (legalábbis iskolai szinten), és utálom az Éjjel-Nappal Budapestet.

Vagyis-na, pont azt hagytam ki, amit igazán ki akartam hozni a dologból. Tehát: nem a papír teszi igazán az embert. Mert ha pl van egy érettségivel és valamilyen OKJ-vel rendelkező egyén, akinek nem úgy alakultak a dolgai h egyetemre mehessen, vs egy doktor akár, lehet egy értelmi szinten. Egy kedves meleg pár ismerősöm is ilyenek a belgyógyászaton nálunk. Most, 30 évesen kezdte az OKJ-val rendelkező srác az egyetemet.

tehát, ha egy adott időben néztük volna őket, eléggé rossz a balance hogy okj vs szakorvosi végzettségű ember. ÉS mégis, mivel egy alap-értelmi szinten vannak, nagyon jól kijönnek már évek óta.

A lényeg: az általános értelmi szint egyezése, nem pedig a papírok fokáé.

Pláne nem diplománál. Van egy kertészmérnöki és bölcsész csaj "diplomás" párocska szomszédom, annyira okosak, hogy fájdalom nézni, hogy rontják el az életüket...és beszélgetni s elehet velük, mert a felét nem értik annak, amit mond neki az ember.

Amióta téma volt ez (24 évesen szereztem az első diplomámat) igazából csak egy párom volt úgy 3 hónapig a jelenlegi párkapcsolatom előtt.

Egy érettségivel rendelkező nagyon jó fej srác volt. Az én karrierem viszont akkor indult (közben elkezdtem mégegy szakot) és bizony előfordult, hogy brutál rástresszeltem a dolgokra, amit ő sosem értett meg és sosem támogatott benne igazán. Egyszer, amikor szinte sírva jöttem haza (munkahelyi pletykák kicsit alám tettek) és ezt elújságoltam neki megnyugtatást remélve, akkor rámripakodott, hogy miért nem tudom letenni a munkát az ajtóban és elege van, hogy mindig ezt kell hallgatnia.

Szeretem megbeszélni a párommal a napi eseményeket és mivel mily meglepő dolgozom és érdekes dolgok történnek velem, ezért nem éreztem jól magamat egy olyan kapcsolatban, ahol nem beszélhetem ki magamból azon dolgokat, amiket szerettem volna, mondván: "ne beszéljünk állandóan a munkáról".

A jelenlegi párom szintén mérnök. Meghallgat, fél órában megbeszéljük kivel mi történt aznap, elmondjuk egymásnak a véleményünket adott szituációkról és le van zárva a munka. Az exemmel ez nem ment, mert mindig terelt, így bennem maradt némi hiányérzet mindennap, ami lassan felőrölt. Egyszerűen azt éreztem, hogy nem találjuk a közös hangot. Ő ekkor már 10. éve ugyanabban a boltban dolgozott eladóként, elhiszem, hogy neki ez a napi beszélgetés nem volt fontos.

A másik jelentős problémánk a pénz kérdés volt. Akkoriban 30 ezer forinttal keresett többet nálam, de tudtuk, hogy elő fognak léptetni hamarosan és már akkor teljesen rá volt pörögve a témára, hogy mi lesz, ha ezzel fizetés emelés is jár (nyilván jár) és én többet fogok keresni mint ő. Ez annyira sokszor visszacseng a fülemben... 2 év telt el azóta és mostmár a dupláját keresem nőként az ő fizetésének. Ha együtt maradtunk volna, ezt már biztosan nem élte volna túl az egója.

Nagyjából ez a különbség az, ami nálunk állandóan napirenden volt, abban a pár hónapban. Ebből az első volt a részemről komoly probléma. A másodikat ő emlegette állandóan. Végül ő lépett le egyébként valószínű pont azért, mert nem tudta elviselni a tudatot, hogy nem ő lenne kettőnk közül a "családfenntartó".

"Az egyik a Discovery-t nézné vagy valami műveltségi vetélkedőt, a másik meg az Éjjel-nappal Budapestet :D"

Ez nagyon nem igaz. A párom két szakvizsgás orvos, a Barátok közt állandó nézője évek óta, azon kívül szappanoperákat néz. Főzni nem tud (nő léttére), egy csavart nem tud meghúzni, ügyintézéssel mindig baja van. A szakmájában nagyon profi de ha kijön a kórházból teljesen el van veszve.

Nekem érettségim van de érdekel a tudomány, a kultúra, a politika, imádok főzni, barkácsolni. Liegészítem, jól kijövünk.