Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bennem van a hiba?
Párom tipikus "rendes" férfi, figyelmes, apró ajándékok, föz, ágyba hozza a reggelit, ebédelni visz, meglepi anyukámat, imádják a barátaim: minden szuper lenne, és itt a bökkenö. Sokszor érzem úgy, hogy ez nem kifejezetten nekem szól. Ö ilyen, bárki mással, aki a párja lenne igy viselkedne (mondta is, hogy bármilyen párja lenne, jól ellennének). A szenvedêly szerintem hiányzik, szeretjük egymást, de 0 szenvedéllyel. Összebújunk, szexelünk. ennyi. Szerinte felesleges a szenvedély, ha szeretjük egymást. Gyakran dolgozunk felváltva: én magamnak írom a beosztásom, gyakran megkérdezem, melyik nap legyek otthon, hogy csináljunk valamit, de általában lusta ránézni a beosztására ("nem tudok előre tervezni, honnan tudnám a jövő hetem.. vegyél ki két napot, aztán meglátjuk") - gyakran így kerüljük egymást, akkor meg azt mondja, hogy ez rossz, így nehéz, nincs időnk egymásra, de nem a mi hibánk, hisz dolgozunk. Többször mérges voltam emiatt, hisz nem rajtam múlt, ilyenkor megvetően elrendezi annyival, hogy: "ne akadj már ki azon, hogy dolgozunk". Én szenvedélyes típus vagyok, harcolok valakiért, kiakadok, ha nem tetszik valami akkor kimondom, ha örülök ugrálok és nevetgélek, imádom a békülőszexet és szerintem a hullámvölgyek viszik előrébb a kapcsolatokat, minden "rosszabb" szakaszból tanulunk és erőt merítünk. Ő teljesen más: utálja a nézeteltérést, bárhogy van, neki jó. Olyan, mint egy stagnàló vonal: jó, de túl állandó: ha nincs mélypont, nincs jobb időszak se. Gyakran rettenetesen frusztrál, rosszul esik, hogy bárhogy van, neki jó, hogy nem tesz azért, hogy az a szabadnap igenis tartalmas legyen, utána meg megjegyzi, hogy milyen rossz ez így, stb.
Ha szeretek valakit, tûzbe teszem érte a kezem, megoldom, hogy időnk legyen egymásra, ha mérges vagyok hamar kiabálok, vagy sírok, de a pozitív érzéseimet is pont ugyanilyen intenzíven élem meg, ő pedig minden, csak nem ilyen. Eddigi kapcsolataim mindig ilyenek voltak: veszekedés, kibékülés, nagy láng, stb. Így volt 7 éves kapcsolatom is. Most 3 éve vagyunk együtt, de sokszor hiányzik, hogy valakiből erős érzelmeket váltsak ki. Tudom, hogy ő a tökéletes pasi, és rettentő szerencsés vagyok, de nekem hiányzik az a plusz. Mit csináljak? Dobjan el azt, amiről mások csak álmodoznak? Tudom, hogy ilyen rendes, figyelmes párt soha többé nem talàlok.
De motoszkál bennem, hogy olyan "semmilyen". számomra ez olyan, mintha nem szeretne igazán, csak lennék neki. Túlreagálom? Vagy csak túl mások vagyunk? Ő passzív, én meg "túl sok". Sokszor érzem magam elhanyagolva, főleg mik
válasza:Milyen érdekes ez a kérdés... Én is annyi idős vagyok, mint Te, és nő. Nekem is ugyanilyen viharos kapcsolataim voltak, de leginkább egy olyan volt, amire mindig vossza fogok gondolni. Az olyan volt, mintha a tűz meg a víz lenne összeengedve, állandóan háború volt, de közben szerettük egymást, ha tovább harcoltunk volna, akkor egy idő után tökéletes lett volna minden, de mégis vége lett. Tudom milyen érzés, amiről beszélsz, ott a szenvedély, meg az érzés, hogy egymáséi vagyunk, de mégsem, folyton harcolni kell egymással meg egymásért. Ezek egyébként tényleg fejlesztik a kapcsolatot két ember közt, és azt a két embert is, viszont amikor vége lett, én akkor és ott eldöntöttem, hogy nekem soha többet nem kell ilyen. Ez arra jó volt, hogy évek alatt formálódjak, tapasztalatot szerezzek, mégha csak azzal az egy emberrel is, de ennyi. Ez az örökös húzd meg, ereszd el egy játék, játszmázás egymással, ezt örökké nem bírnám, és nem akarnék folyton aggódni meg szenvedni, mert könnyen elveszik egy ilyen kapcsolatban a bizalom, a tisztelet meg az önértékelés...
Én nemrég megismerkedtem egy olyan férfival, mint a Te párod, ő is 28éves, és nehezen tervez a munka miatt... Sokat csalódott, és elég durván, mégis tud adni, rengeteget, kérés nélkül és feltétel nélkül, számomra ez csodálatos tulajdonság. Bár olyan típus vagyok, aki szereti a másik lelkét megszerezni. Látom, hogy ő védi magát, a múltat, a titkait, az érzéseit, én meg imádom fürkészni az ilyen embereket, és ő nehezen adja magát. Az ajándékozás, reggeliztetés meg kávé főzés neki is jól megy, meg az udvariasság, de ezek mégis felszínes dolgok. Tudod, jól írták feljebb... Ki kell hozni belőle azt, ami benne van. Mégha nehéz is. Olyan, mintha a felszínt kapargatnád, miközben ő mélyen van... Minden embernek van mélysége, csak tudni kell előszedni. Benne is benne van a vágy, a szenvedély, az erő, meg minden, de idő kell, sok bizalom, kitartás. Ez az egyik.
A másik, hogy ő is ég, csak máshogy és kisebb lángon. Komolyabb, érzelmileg nagy biztonságot tud nyújtani egy ilyen ember. Tipikusan az, aki önmaga is szeretetre vágyik és azt tud adni, és olyan nőhöz való, aki szeretetéhes. Nem azt mondom, hogy Te nem azt érdemled, hogy szeressenek, de lehet, hogy a Te lelkednek más kell.
A harmadik szempont maga a kérdés. Mire vágysz, és miért arra vágysz, miért nem amarra, amit ez a férfi ad neked? Azért, mert neked arra van szükséged, hogy játszanak veled, és hogy Te is játszhass. Az meg hogy miért nem a biztoshoz, miért a bizonytalanhoz, a kihíváshoz vonzódsz, egyéni szociális probléma :)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!