Ez szerintetek is szemétség volt tőlem? Mit tegyek ezek után?

A párommal 3 hónapot voltunk együtt. Elkezdett dolgozni. Ez a munkahely állandó éjszakàs műszak és nem volt időnk egymásra, mivel heti 1 szabad napja van, amit általában végig aludt, ahogyan a többi szabadidejét is (amit megértek). Én nem akartam azt, hogy miattam ott hagyja a munkahelyét, mert elég jól keres ott. Se magára, se rám/ránk nem volt ideje. Én ez miatt szakítottam vele, mert így nem láttam èrtelmét a kapcsolatunknak. Nagy szerelemről nem tudok beszélni, mert kevés idő telt el ahhoz, hogy az legyen, de nagyon szerettem/szeretem. Én hagytam, hogy azt csinálja, amit szeret, és amiből jól él. Önzőségnek tartottam volna azt, ha megpróltám volna rábeszélni arra, hogy lépjen ki. És miután szakítottam vele... nem

ment be dolgozni és ki van kapcsolva a telefonja. Ez ma történt. Hibásnak érzem magamat. Megbántam, hogy így döntöttem. Magamat hibáztatom, hogy szó nèlkül nem ment be dolgozni, nyilván más oka is lehet ennek, de most csak magamat tudom hibáztatni ez miatt. Lehet találtunk volna megoldást arra, hogy működjön így is... vagyis a párom az kérte, hogy vàrjak, legyek türelmes, de szerintem is működhetett volna, ha igazán szerettem volna.