Mit tegyek, ha a barátnőm mindig hisztizik, amikor elmegyek a barátaimmal találkozni?

A barátaimat 2 hetente látom egy estét, és mindig megy a hiszti, hogy jöjjek haza hamarabb, aztán ha nem jövök haza "időben" akkor megy a cirkusz.

A sztorihoz hozzátartozik az is, hogy a barátnőm és a barátaim Bp-n élnek, én pedig minden 2. hétvégén szombaton-vasárnap ott vagyok tanfolyamon(pénteken megyek oda, hétfőn pedig haza). Amikor nincs tanfolyam, a barátnőm hazajön a szülővárosunkba, mert az ő családja is itt lakik. Tehát a barátnőmmel 2 estét vagyunk együtt amikor otthon vagyunk, és 2 estét amikor Bp-n (egyébként általában nap közben/délutánig tanulnia kell, ezért van az, hogy többnyire csak esténként vagyunk együtt).

A tanfolyamos hétvégéken ő ott szokott maradni hétvégére kifejezetten miattam, hogy együtt lehessünk, ergo ő 2 hetente jár haza. Szombaton és vasárnap 9-től általában 2-3-ig a tanfolyamon vagyok, hazamegyek hozzá, eszek, és legalább az egyik nap elmegyek a haverjaimmal 4-5 körül, de ő már azt akarja, hogy menjek vissza hozzá legkésőbb 8-9 körül és legyünk együtt(éjfél körül már alszunk, mert mindketten elfáradunk, nekem másnap suli van). Azért nem viszem magammal, mert így is alig látom a barátaimat, és azért nem megyek haza "időben", mert hiányoznak a barátaim, nem elég velük 2-3 óra, próbálok minél többet velük lenni amikor találkozunk, általában akkor megyek haza, amikor már ők is elidndulnak haza, de ezt nem érti meg a barátnőm. Itt nem sikerült barátokat szereznie egyébként, csak a szülővárosunkban vannak barátai, ergo itt egyedül van ha én nem vagyok itt. Én ezt sajnálom, de emiatt nem hanyagolhatom el a barátaimat. Illetve kellenek a különtöltött programok is, a családomon és a barátnőmön kívül nem találkozok másokkal. Egyébként a barátaim többsége nem kedveli őt, nem tudom miért, mikor rákérdezek, az a válasz, hogy nincs vele bajuk, csak nem ismerik, de megismerni nem próbálják, illetve a viselkedésük is eléggé rideg vele kapcsolatban, sokszor rá se néznek, hiába ülünk egy asztalnál, csak velem beszélgetnek. Szóval ez plusz egy ok, hogy kellemetlen a helyzet így, ezért se viszem magammal. Miért nem bírja ki, hogy amikor itt vagyunk, akkor a 3 estéből egyet a barátaimra szánok?

Most azt találta ki, hogy akkor ő inkább hazamegy minden hétvégén, én meg aludjak valamelyik haveromnál, és akkor mi csak 2 hetente találkozunk majd, mert neki az a 2 este nem ér annyit, hogy még a hétvége nagyrészét is tök egyedül töltse, mikor otthon lehetne a családjával. Én nem akarok csak kéthetente találkozni vele, hiszen az egész hetet külön töltjük, de így se jó, hogy jövök, és nem bír ki egy napot nélkülem és mindig megy a cirkusz, hogy mért nem megyek haza hamarabb. Egyébként el tudja foglalni magát, szeret olvasni, stb, van élete rajtam kívül is, de ezzel a dologgal mégsem jutunk előrébb.

Legkésőbb ősszel én is Bp-re költözök egyébként, és mindig azt mondogatja, hogy addig kéne kibírnom, hogy "időben" hazajövök, szerinte ezzel kompromisszumot kötünk, mert ha már miattam marad itt, akkor mi az hogy egyedül hagyom egész napra. Ő úgy gondolja, hogy ha ideköltözük, akkor utána mikor végre megint normális mennyiségű időt töltünk együtt (azaz heti 3-4 estét/délutánt, mint mielőtt egyetemre jött), akkor majd nem lesz baj ha elmegyek a barátaimmal.

Nekem ugyanolyan fontos a barátnőm is, mint a barátaim, de nem tudom hogy mit tehetnék, hogy nyugodtan mehessek el a barátaimmal, mikor Bp-n vagyok, és a barátnőm kibírja azt az egy napot nélkülem. Én szeretem őt, de egyszerűen ez kiidegel, hogy sose lehetek a barátaimmal nyugodtan, mindig baj van belőle, pedig nagyon kedves, mindenben támogat, számíthatok rá, segít amiben csak tud, sokat beszélgetünk, tehát egyébként minden rendben lenne.

26F, a barátnőm 22L