A barátom már "betegesen" féltékeny, mit csináljak?

Mondjuk mert különböző a társaságuk? A gimis osztálytársaimmal való iszogatásra én se viszem a barátom. Ismer 2 embert a 15-ből, nem érti a közös vicceinket, nem ismeri a közös ismerőseinket, nincsenek meg neki az élmények. Na meg ezzel a társasággal nagy összetartó erő a metálzene iránti rajongásunk (tulajdonképpen a társaság magja is egy hobbizenekar) amit ő annyira nem szeret. Kérdeztem párszor hogy jön-e, megindokolta hogy ezért nem, én meg nem erőltettem. Én is hasonló okokból nem megyek az ő pasis iszogatásaikra, ahol maguktól szinte csak olyan témákról és emberekről beszélnének amiket/akiket én vagy nem ismerek eléggé vagy nem érdekel. Most üljek oda a nyakára koloncnak hogy meg se szólaljak de ők cserébe érezzék magukat szarul mert én unom a focit meg hogy a kicsoda a milyen autóval milyet gyorsult? Kösz nem. Járunk együtt is szórakozni természetesen, de akkor közös társasággal.

És ilyenkor nem csesztetjük egymást, hanem mielőtt elindulnánk megbeszéljük hogy kb mikorra tervezünk hazaérni és hogy utána beszélünk-e még skype-on. Közben az aki otthon van elfoglalja addig magát, néz egy filmet, olvasgat, zuhanyzik, bármi, aztán amikor a kint lévő fél hazaindul ír egy üzenetet, meg akkor is ha hazaért. Ez már valóban a féltés része, tök érthető ha a párom tudni akarja hazaértem-e egyben hajnal kettőkor becsípve biciklizve, és felteszem nem attól fél hogy megcsaltam a villanyoszloppal. De nincs hszti ha nem írok neki pár órán át, vagy olyan későn érek haza hogy már lefeküdt aludni.

Szóval nem normális szerintem amit csinál a párod kérdező, és ezt tudasd is vele egy komoly beszélgetés keretei közt. Ha nem sikerül megértenie akkor én a helyedben átgondolnám a kapcsolatunkat.

A féltékenység önbizalom hiányából fakad.

Ez róla szól elképzelni se tudja, hogy neked ő jó.

Vicc az egészben, hogy ő hamarabb lépne félre mert neki szüksége van arra, hogy valaki feltöltse ha már saját magát nem szerrti.

>Hogy értessem meg vele, hogy fejezze be ezt a viselkedést?

Nagyon határozottan és egyszerűen. Nagyon rossz irányba vezet, amit csinál, és te sajnos már egy csomószor megerősítetted a viselkedését azzal, hogy teret engedtél neki. Ha nem adtál neki racionális indokot a féltékenységre, akkor a te részedről korrekt a dolog, és az ő problémájáról van szó. És erre a problémára semmiképp sem elfogadható megoldás az, hogy kisajátít, irányít, számon kér és korlátoz.

Egy az egyben vissza kell utasítanod azt, amit csinál, ugyanakkor alternatív megoldást is kell javasolnod, hogy ne azonnali törés legyen belőle. Mondd meg neki, hogy nem folytathatja ezt, mert biztosan tönkreteszi a kapcsolatot vele. Nem hagyod, hogy interjúztasson és számon kérjen, és nem írsz neki, nem foglalkozol a telefonoddal, amikor nem akarsz. Plusz, nagyon fontos tudatnod vele, hogy NEM büntethet téged az exe bűnei miatt. Az alternatív megoldás az, hogy szépen megtanul bízni benned. Értse meg, hogy nincs valós oka féltékenykedni. Válasszátok szét a féltést, az irányítást, a féltékenységet. Dolgozzátok ki, hogy hogyan kommunikáltok majd, hogy ne kelljen féltenie. Mondjuk írsz neki sms-t egyszer, hogy minden oké, indulsz haza. A lényeg, hogy egyezzetek meg egy konkrét tervben, és tartsátok magatokat ahhoz. Segíts neki, ahogy tudsz és erősítsd meg, ahol lehet. De semmiképp ne hagyd, hogy folytassa azt, amit most csinál.

Néhány szó a kommentekhez:

#2: a féltés nem ugyanaz, mint a féltékenység. A srác egyértelműen féltékeny, irányító, kisajátító. Nem lehet a féltésre fogni az egészet és elfogadni.

#6: ostoba vagy. A párkapcsolattal nem szűntök meg két embernek lenni, egyáltalán nem "kell" együtt csinálni mindent. Egy tökéletes kapcsolatban is lehet tartni privát szférát. A teljes kisajátítás pedig egészségtelen.

"Nem biztos, hogy féltékeny, az is lehet, hogy a biztonságod izgatja."

Na persze. Betegesen es elviselhetetlenul feltekeny.