Ilyenkor kiváráson kívül mit tudnék csinálni?

A kapcsolatunk jó, de felmerült egy fura probléma: külföldön élünk, a férjemen kívül még két magyar férfi van a cégénél, az egyikkel együtt kezdett, nekik mostanában született gyerekük, a másik pár hónapja jött. Az új srácnak még nincs itt senkije, nagyon visszahúzódó, a kisgyerekes meg rájött, hogy semmi kedve a gyereksírásba, a szétcsúszott asszonykához hazamenni...

Tehát az a helyzet állt elő, hogy reggel a kisgyerekes panaszkodik hogy ő milyen fáradt, kávézgatnak, beszélgetnek. Ezt délig húzzák, akkor a szokásos közeli salátabár helyett kijárnak a belvárosba étteremben kajálni, ez jó két óra ugye. Majd ezek után délután kettő felé kezdenek el dolgozni, és mivel a munkát azért csak meg kell csinálni, hát este 9-ig ott vannak. Na most a babásnak és a magányosnak ez jó, mert egyik se nagyon akar hazamenni, de nekem kezd elegem lenni, hogy a szokásosnál 3-4 órával később esik haza a párom minden nap, holott nem is túlórázik, csak hát ugye ők hárman együtt cseszik el az időt.

Ha elkezdeném emiatt cseszegetni, akkor csak azt érném el, hogy ő se jönne szivesen haza. Így most csendben várom, mikor unja meg, hogy napi 2 órát lát ébren... van ennél jobb tipp? Tényleg ideges vagyok, hogy egyikük elsietett gyerekvállalása miatt végül én maradok egyedül esténként, ilyen hülye helyzetet kitalálni sem lehetne. Nem várhatom el, hogy kihúzza magát a hármas kis csapatuk közösségéből. De az sem lesz jó, hogy eltűnnek az estéink, és még csak nem is lazít, feszülten jön haza, mert estig aztán kapkodott. Van valaki bölcs köztetek, aki tudja a megoldást?