Nektek volt olyan, hogy a párotokat valami miatt nem akartátok bemutatni a családotoknak? És ha igen mi volt az ok?

Jelen. Esetemben nem a párom a gond, hanem a szüleim. Anyám mentális beteg, amúgy is elviselhetetlen, kétszínű természettel. Apám kényszeres hazudozó és mindig rosszban sántikál. Két ilyen ember gyermekeként mindig a "milyen ne legyek soha" példa lebegett a szemem előtt. Az otthonunk sem szép, finoman szólva sem. Anyám mentális betegsége az egészen látszik.

Ráadásul mikor fél év után be akartam mutatni, anyámék kitalálták, hogy hát ne, mert hát korai, Ő se vihetett senkit haza, stb... ami persze mind kifogás volt: később beismerte, hogy megijedt, hogy a kicsi fiacskáját elveszíti (azaz engem - itt kivertem a balhét), meg hát szégyelli, milyen körülmények közt élünk. Jó mondtam, rendben. De egyrészt nem gyakorolnak azzal isteni kegyet, hogy megismerik. Másrészt szülőként inkább kíváncsinak kellett volna lenniük, kivel van a fiuk, szerintem. Megmondtam, hogy ezt elb**tátok, mert akkor később sem mutatom be, de ha netán lesz esküvő, ott sem lesznek vendégek és egyébként is, távol lehet tőlünk maradni teljesen, mivel innentől nem vagyok rájuk többé kíváncsi.

És mi a bajuk vele? Nos az, hogy 14 év van köztük. Csakhogy: nekik nincs joguk ítélkezni a választottam fölött. Sem pedig megkérdezi. Főleg, hogy a párom jobb ember, mint ők ketten együttvéve valaha is voltak.

Számomra pedig teljesen alap, hogy mindig a párom mellett állok ki, mert Ő a választottam és vele képzelem el a jövőmet.

Gondolom mondanom sem kell, ezek után a párom sem érzett túl nagy késztetést a megismerésükre.

Én magam ismerem az "anyósom" és nagyon jól megvagyunk.

27/F