Szerintetek velem van a baj, hogy ezek után a saját boldogságomat előrébb helyezem, mint a barátnőmét?

Először is bevezetném annyival a történetet, hogy kb 2 éve voltunk együtt amikor elkezdtem dolgozni, nem szakmán belül, nem 200e nettóért, de én örültem neki mert viszonylag a vizsgák után hamar találtam ezt a helyet. Nem volt egy álom munkahely ezért amíg ott voltam folyamatosan kerestem másik állást szakmán belül,vagy esetleg jobb pénzért mást. Amikor kb 4 hónapja voltam ott, akkor a barátnőm elkezdett vádolni azzal, hogy én csak a nők miatt mentem oda és 100% hogy nem azért mert onnan hivtak először hogy már kezdhetnék is. Tudta nagyon jól a 2 év alatt, hogy nekem a minimális elismerés is sokat számít, ezalatt azt értem ha valaki annyit mondott hogy ügyes vagyok már én voltam a legboldogabb ember. Ezen a munkahelyen is lényegében annyi volt az elismerés, hogy hónap végén jött a fizetés (az esetleges plussz pénzzel) , de ugyanúgy egy másik helyen is ez lett volna az örömöm. Aztán eljöttem erről a helyről csak azért mert a barátnőm ezt akarta... Innentől kezdve sok mindenről lemondtam miatta mert neki nem tetszett valami. Az utóbbi pár hónapban viszont elegem lett és elkezdtem megint a saját boldogságomon dolgozni, hogy érezhessem érek valamit még . Letettem a jogsit minden lelki és anyagi támogatás nélkül, neki ez sem tetszett mert szerinte csak öngyilkos akarok lenni, hogy vezetek. 2 munkahelyen dolgozok, hogy ne otthon üljek( szintén a pénz tesz "boldoggá"és jelenti nekem az elismerést). Elkezdtem edzeni először otthon, de már konditerembe járok, hogy elégedettebb legyek magammal (ez sem tetszik neki mert szerinte, csak mutogatom magam). Összességében csak annyi a kérdésem, hogy én lennék a szemét hogy vágyom a boldogságra és az elismerésre? Nem arra vágyok, hogy egy lány/nő elismerjen és az nekem hú de jó, ugyanannyit jelent ez nekem mint ha egy férfi mondaná (nem vonzodom a férfiakhoz). Amióta magammal foglalkozok elsősorban, vagy a jövőmön gondolkozom, boldogabb vagyok egyedül, de a párkapcsolatban nem. Én fogom fel rosszul az élet dolgait ,vagy ideje lenne elgondolkodnom a szakitáson?