Tényleg én vagyok a szemét, sz. R alak, amiért ultimátumot adtam a barátnőmnek, hogy ha nem talál munkát, akkor mehet amerre lát?

Hát figyelj ez nem egy egyszerű helyzet...összességében úgy gondolom, hogy igazad van.

Nincsen semmi baj azzal a felállással sem, ha a nő otthon van, ellátja a háztartást és a férfi keresi a pénzt, eltartja, ha ez így van megbeszélve és mindkét fél beleegyezik, mindenkinek megfelelő. Ugyanakkor itt nem erről van szó. Itt az volt a felállás, hogy mindketten dolgoztok, mindketten pénzt kerestek és mivel a barátnőd elveszítette a munkahelyét/felmondott/kirúgták (nem tudom, hogy mi történt, de nem is fontos), ezért egyedül maradtál, mint kereső és neked kell fedezned minden költséget, egyedül, ami azért nem egy egyszerű dolog... Munkát találni szerintem sem egyszerű és én sem vállalnék el akármit, akárhol, akármennyi fizetésért, mert nem azért tanultam hosszú éveket és nem azért szereztem különböző képesítéseket, nyelvvizsgákat, hogy pl. kidolgozzam a belemet egy gyárban, embertelen körülmények között, kevés pénzért. Én abszolút megértem azt, aki szintén így gondolkodik és bizony nem lehet egy perc alatt munkát találni, ha az embernek vannak igényei, elvárásai. Ugyanakkor a barátnődön az elmondásod alapján nem látszik az, hogy ő igyekezne munkát találni, hogy ő bármilyen erőfeszítést is tenne annak érdekében, hogy legyen munkája vagy, hogy szeretne dolgozni. Ő kihasználja az aktuális "láblógatós" időszakot. Azt mondani, hogy te nem vagy mellette, ha bajban van....Szerintem igenis türelmes voltál és mindenben próbáltál neki segíteni. Azért egy év az rengeteg idő, te végig mellette voltál, eltartottad és segítettél neki munkát keresni, próbáltad ösztönözni és próbáltál neki felvetni különböző lehetőségeket pl. költözés stb, erre abszolút nem lehet azt mondani, hogy nulla és te nem tettél semmit.

Én úgy gondolom, hogy jól reagáltál, én is ezt tettem volna a helyedben. Ettől még lehetséges, hogy szeret téged és nem biztos, hogy arról van szó, hogy ez egy aljas terv része és már a kezdetektől azon munkálkodott, hogy kisemmizzen stb., stb, lehetséges, hogy szimplán csak ha már így alakult, akkor kiélvezi a helyzetet, mert ráébredt, hogy ez így nem is olyan rossz vagy akár az is lehet, hogy az egy év alatt túlságosan elkényelmesedett, esetleg bedepizett. Szerintem egyáltalán nem meglepő, hogy az embert nem lehet könnyen kimozdítani ebből a helyzetből egy év után... Ugyanakkor a lényeg az, hogy ezt így nem lehet tovább folytatni, mert ez mindkettőtöknek rossz. Meg kell találni a problémát, hogy mi az oka pl. lusta, ki akar használni, depis stb. és keresni egy megoldást, ha ő is vevő rá. Ha abszolút elutasító és nem hajlandó együtt működni, akkor nem lehet mit kezdeni...

Én is nehezen találok munkát, mert rettentően szorongó és szociális fóbiás vagyok, nem részletezem, de amikor durván lent vagyok, akkor egy sima emberi interakció is vért izzadásos (tudom most majd jönnek az oltogatók).

Most egy olyan helyen dolgozom, sajnos még csak részmunkaidőben, ahol keveset kell kommunikálni, viszont ez napi három órás utazás. Valamit valamiért. De én ÉLVEZEM és nem érdekel a hosszabb út.

Nincsen esetleg a barátnődnek mentális baja?

Mondjuk én amikor nagyon szarban voltam, elvállaltam eladói munkát is, pedig rettegtem az emberektől.

A kérdésre: sajnos igazad van, és szerintem elég válogatós én azért az adminisztrációs melóért mit nem adtam volna. :D

N

Alapjáraton igazad van. De a #29 válasz elgondolkodtató lehet, már csak ha magamból is indulok ki, mert én is így voltam. Na meg én az OKJ vizsgámat anno úgy tettem le, hogy terhes voltam. Így GYES lejárta után nulla tapasztalattal, pályakezdőként, kis gyerek mellett nem részletezem, milyen esélyekkel indultam. 3 hónap telt el onnantól, mikor az exem azt mondta, ha 1 hónapon belül nem találok munkát, akkor lehet hazaköltözni (albérletben laktunk, és állítólag ő nem ezt mondta... Én keresgéltem amúgy, de akkor tényleg nem hívtak vissza sehonnan.)

Mikor letelt az 1 hónap, én összeszedtem a cuccom, és hazaköltöztem. Akkor tudtak regisztrálni álláskeresőként, mert úgy telt le az idő, és közfoglalkoztatottként tudtak alkalmazni. Exem reakciója meg annyi volt, milyen érdekes, ahogy elköltöztem, lett munka...