Barátnőm 8 hónapos terhes és semmit nem akar már most akkor mi van?

És a barátnőd szülei tudják, hogy örökbe akarja adni a gyereket? Joguk van tudni róla.

A terhesség időszakában minden nő érzékenyebb. Ha ki akarod engesztelni, akkor sok-sok szeretet kell, és kitartónak kell lenned. Valószínűleg ő sem érzi jól magát a bőrében. Soha ne hagyd, hogy úgy érezhesse, hogy nem szereted igazán.

Először is fújd ki magad. Nagy levegő, és nyugi.

Másodszor meg mi is a probléma? A barátnőd féltékenysége? Vagy hogy már nem akarja a picit? Nem mondom, hogy túl korán vállaltátok, ezt biztos tudjátok magatoktól is, meg meg is kaptátok már párszor, ezen lépjünk is túl. A baba már ott van, és erősen érkezőben. :) az, hogy nevelőszülőt keres a babának, az durva, először is ezt kellene orvosolni. Elhiszem, hogy megrémült, de talán nem ez lenne az, amit csinálni kellene. Ha jól tudom amúgy sem úgy megy az örökbefogadás, hogy "itt van, kipottyant, vidd". Nem vagy szánalmas ember, miért is lennél? Törődsz a gyermekeddel, és szeretnéd őt. Ez az első lépés a jó apává válás útján. :) Csak így tovább. A barátnőd most kicsit hisztis, fél a szüléstől, fél az anyaságtól, a felelősségtől, talán csak most fogta fel, hogy nem lesz mindig kellemes. Sőt. Ez is természetes. (Nekem a 3. gyerek megszületése fájt a legjobban, ott a szülőszobában elkezdtem egyezkedni a dokival, hogy inkább vetessük el, mert rosszul emlékeztem, ez nagyon fáj. Ja, és mindhárom gyereknél végrendelkeztem, leírtam, hogy milyen temetést szeretnék, ki mit kapjon, meggyőződésem volt, hogy nem élem túl. szóval nagyon féltem. Persze a gyerekek már iskolásak, szóval nem volt gond. :) )

Beszélgessetek sokat, legyél vele megértő, és azért bármit mond, kezeld fenntartással, hiszen ő most másképp látja a világot. Én is a halálfélelmemmel a frászt hoztam a férjemre, szóval fel a fejjel. Jó esetben szülés után helyre áll a rend.

Most jön rá, hogy mit vállalt, és hogy nem lehet visszacsinálni. Ez ellen lázad.

Ő döntött úgy, hogy megtartja a gyereket. Ennek kell most viselnie a következményeit.

Beszélj vele, hogy nem örökre kell lemondania a bulikról, a szabadságáról. Az első pár hét után, mikor már erősebb az immunrendszere, mehettek hármasban szinte bárhová. Jövőre rá lehet bízni a nagyszülőkre is egy-egy koncert idejére.

Azt pedig kétszer gondolja végig, hogy ha szakítani akar... kevés pasi ábrándozik egy 17 éves leányanyáról.

A gyerek gyámja vagy te leszel, vagy a szülei. Úgyhogy nem úgy működik, hogy gondol egyet és örökbe adja. Nincs 18.

Először a szüleivel beszélnék erről az örökbeadásról, hogy ők tudtak-e erről a kavarásról.

Ha ők tudtak róla, akkor én megpróbálnám megszerezni a kicsit, főleg azok után, ha már így elhatároztam volna magam, mint te.

Segítség te szüleid részéről lenne?

Ne aggodj az miatt, hogy nem lehetsz a gyereked kozeleben, hisz mint irtak az elottem is, eselyed van a gyamsagra, azt pedig nem tudja elintezni sehogy se, hogy soha ne lassad :)

Ha úgy erzed, hogy ez a lany neked megeri azt amin most a terhesseg miatt atmesz akkor maradj mellette. Azt amilyen be lehet tudni a hormonalis valtpzasoknak is. Es egyertelmu hogy fel hiszen a szules nem kis dolog.

Az, hogy feltekeny abbol fakad szerintem, hogy megvaltozott az alakja, gondolom elotte szep vekony volt. Így nem tetszik sajat maganak ezaltal úgy gondolja hogy neked se.

Hivd fel es mondd, hogy beszélni szeretnek vele, nyugodt korulmenyek kozott (o valasztja a helyet es idopontot). Kerdezt rá, hogy szeretne-e a babat. Mondd el neki, hogy mik azok a dolgok amikerr szereted es hogy szerinted van olyan eros a kapcsolatotok, hogy tulveszelitek ezt. Mondd azt ia, hogy szerinted jó anyuka lesz mert ilyen meg olyan (nem ismerem így nem tudok mit irni). Hagyd hogy az egész beszelgetes rola szoljon. Talan ez segitene kicsit..

Apaságit írtatok már?

Az nem visszavonható nyilatkozat, tehát ha megvan már, akkor a tied is a baba. Vagyis a tudtod nélkül nem adhatja örökbe.

Abban sem vagyok teljesen biztos, hogy nem kell-e szülői engedély hozzá, 17 évesen ugyanis automatice az anyai nagyszülő a születendő baba gyámja (hacsak nem házasodtatok össze és/vagy nem kérték a leányzó nagykorúsítását, amit nem hiszek az írásod alapján).

Minden tiszteletem a tied, hogy vállaltad ezt a rengeteg hacacárét annak ellenére, hogy eredetileg megszakításról volt szó... Ha összeköltöztetek már az albérletbe, akkor kicsit le kéne szakítani barinőkről és hasonlókról, valószínű, van, aki ültesse a fülébe a bogarat. (Családról azt írtad, támogatnak titeket, szóval feltételezem csak, hogy nem ők.)

Aztán az is benne van ám, hogy így a vége felé már nyűg a terhesség, és baromira belefáradt, plusz a hormonok, plusz most realizálja azt is, hogy a babának bizony nem csak bevásárolni kell. Ha "csak" ennyi a gond, akkor elég lehet, hogy mellette állsz az első időkben, nem hagyod, hogy elhatalmasodjon rajta a depresszió vagy a nemtörődömség az első időkben. A baba születése a legjobb kapcsolatot is megviseli, úgyhogy rengeteg türelemre lesz szükséged, de ha nincs a dologban megcsalás (nem volt teljesen világos nekem, hogy kivel találkozgat a párod), és a barátnőd túljut a nemakarokanyalenni fázison, akkor menthető még a kapcsolat.