Fiú és Lány között barátság?

Nincs. Aki mást mond az vagy vak vagy hazudik magának vagy egyik/mindkettő fél a saját neméhez vonzódik.

Eleve abból indulok ki, hogy én csak olyan lánnyal töltenék szívesen programot kettesben aki amúgy bejön és nem készülnék ki, ha gondolna egyet és megcsókolna. Aki nem vonzó számomra azzal nem is mászkálnék sehová.

Lehet a tekervényes női logika és gondolkodás (no sarcasm, not at all) ezt máshogyan diktálja, hiszen nekik annyi pasi szalutál szimbolikusan álló farokkal mint amennyi hitlernek tette csak épp a karjával. Ám egy férfi nem akar csak külön barátkozni a lányokkal és pláne nem számukra nem vonzó lányukkal, hacsak nem meleg mint egy kandalló.

Tökéletes barátság nincs, vagy annyira ritka mint a fehér holló.

Nekem is van egy nagyon jó lány barátom, nem érzek szerelmet iránta, ő se irántam, mert eleve ő barátzónázott be, amit nem bánok. Szóval bármit meg tudok beszélni vele, szoktunk találkozni is kettesben barátként szeretjük egymást. Viszont ha úgy adódna és ő is akarja simán lefeküdnék vele és valljuk be, hogy az igazi barátaival nem igazán szexel az ember. Ezért se hiszek a tiszta barátságban férfi és nő között, mert ha más nem is testi vonzalom van általában egyik részről.

25/f

Nem hiszek benne.

Általános iskola 5.osztálytól kezdve volt egy fiú barátom, a legjobb barátok voltunk. Aztán mielőtt vége lett volna 8.-nak, nagyon csúnyán lehordott és elküldött a francba, mert nekiálltam ismerkedni az első barátommal. Mint kiderült az évek alatt végig szerelmes volt, de semmi jelét nem adta. A plusz poén benne az, hogy én is nagyon szerettem, imádtam a vele töltött időket, csak féltettem a barátságunkat. Teljesen félre ment a dolog annyira, hogy nem hogy nem éltük meg a szerelmet, de a barátságunk is végleg megszakadt.

Nekem van fiú barátom. A szerelmem nevelt tesója. Ő hozott össze minket, szóval én nem gondolnám, hogy többet érez. Neki is van barátnője.

Viszont, ha nem lennének testvérek, akkor szerintem bántaná a barátomat a dolog. Ő is jóban van az én húgommal. De szerintem ez más helyzet teljesen, mintha egy számára ismeretlen fiú lenne a haverom.

#4

Ha nem hallanám ezt naponta tízszer akkor még meg is hatódnék.

Vannak fiú barátaim.

Van olyan, kivel van köztünk kémia, de ő házas, és tudom, hogy sokat dolgozik a kapcsolatán, nagyon hűséges. Én ezért tisztelem, és soha nem rondítanék bele a kapcsolatukba. Eleinte néha fura volt, mert bár tényleg nem akarunk semmit egymástól, sokat flörtölgetünk poénból, érintjük meg a másikat stb. És egy-egy ilyen után néha feszengtünk. Aztán én dobtam fel egyszer a labdát, hogy azért jó a barátságunk, mert alapvetően full immunis vagyok rá, eszembe nem jutna összejönni vele. Láttam, hogy megkönnyebbült, és azóta is nagyon jóban vagyunk. Külső szemlélőnek sokszor úgy tűnik, mintha lenne köztünk valami, de nincs és nem is lesz.

Aztán van olyan is, akit emberként nagyon szeretek, de a testi vonzalom minimális voltát sem érezm irányába, tehát tuti nem lenne semmi.

Azt mondom, hogy kell egyfajta önismeret és érettség ahhoz, hogy működjenek ezek a baráti kapcsolatok, és egyik félnek se legyen problémája belőle.

24/L