Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Sokat várok el tőle?

Figyelt kérdés
Az a helyzet, hogy 5 éve együtt vagyunk a barátommal. Ő 25, én 22 vagyok. Ő már több mint másfél éve dolgozik, miután befejezte az egyetemet, teljes állásban. Én egyetemista vagyok még, egy nagyon nehéz szakon, ami mellett nem tudok dolgozni, maximum nyaron, vagy így egy egy hétvégén ilyesmi. Mindketten otthon lakunk, összeköltözést nem tudjuk megoldani (albérlet nagyon sokba kerül), illetve én nem keresek pénzt, és a szüleim nem állnak nagyon jól anyagilag. Nem azt mondom, hogy nincs mit enni, de kb annyi pénzből kell kijönnunk, mint amennyit a barátom keres. Szóval ha bármit szeretnék venni magamnak, legyen szó egy alapozorol, egy vitaminrol, új ciporol, farmerrol, szóval semmi ilyen elrugaszkodott luxuscikkrol, akkor azt szépen ki kell logisztikaznom abból a pénzből amit kapok a szüleimtől, és így sokszor van, hogy így pl programra (mozi, koncert) nem marad annyi.penzem, vagy az van, hogy mittudomen van mondjuk 3000 ftom, de szükségem van valamire, és emiatt nem szívesen költöm el mondjuk moziban, mert tudom hogy akkor a másik dolgot nem tudom majd megvenni. És olyan rosszul esik, hogy a barátom a pénzügyeket mindig úgy kezeli, hogy 50-50-be. És olyan kellemetlen, hogy ő ezt nem érti meg, hogy nincs nekem olyan sok pénzem. Szóval én úgy gondolom, azt várnám el tőle, hogy legyen már egy kicsit lovagiasabb úgymond, és hívja már meg a barátnőjét, és ne problemazzon 1500-2000-3000 ftokon. Tenyleg nem arról van szó, hogy folyton tök drága helyekre járunk, mert egyáltalán nem így van, étterembe szülinapokom, évfordulón megyünk maximum, azt ő szokta fizetni mindig. És nem is várom el azt tőle, hogy "eltartson", csak azt, hogy lehetne egy kicsit jobban tekintettel arra, hogy én meg nem keresek pénzt, és teljes mértékben a szüleimtől függök anyagilag, és nekem 2000 Ft is sokat jelent. És már évek óta együtt vagyunk, nem arról van szó, hogy amiatt szedtem fel, hogy penzeljen. Illetve kifizeti a mozit pl, ha mondom hogy bocsi de most nincs nálam elég pénz a jegyre, csak rosszul esik, H mindig szóvá teszi, és mindig olyan negatív az egész. De igazából nem tudom, hogy ez amúgy masoknal hogy megy, nincsen e téren tapasztalatom, de én úgy gondolom, hogy nem várok el sokat tőle... Egyszerűen csak jól esne, ha kicsit "gondoskodóbb" lenne irányomban e téren, hiszen mégiscsak ő már úgymond "felnőttebb", saját kenyerét keresi, nem arról van szo, hogy a szülei pénzét költi rám. Ez ez az egész pénz dolog mindig olyan kellemetlen számomra, nem tudom, hogy hozzam fel neki, hogy beszéljük meg, meg ha ő máshogy viszonyul hozzá eleve...
2018. júl. 4. 09:37
1 2
 1/19 A kérdező kommentje:
És most itt nem arról van szó, hogy azt várom el hogy a sugar daddym legyen, ez az egész helyzet mindig is nagyon nagyon zavart, már 18 éves korom óta annyira vágyom arra, hogy végre saját pénzt keressek, saját magamnak osszam be azt amit én kerestem, és olyan dolgokat is megengedhessek magamnak amiket eddig nem, és nyilván ha majd végre én is dolgozni fogok teljes állásban, akkor úgy gondolom, hogy 50-50-be vagy fizetésarányosan elosztva osztjuk el a költségeket.
2018. júl. 4. 09:41
 2/19 A kérdező kommentje:
Csak nyilván majd a későbbiekben ha majd lesz családunk meg minden, közös kassza, közös ház, stb. én úgy gondolom, hogy ami az enyém az a tiéd is, nem pedig így hogy ennyire elhatarolodjon az enyém-tied... Nyilván tiszteletben tartjuk a másik vágyait, pl én ruhákra koltok mert az okoz örömet, neki pedig a számítógépes játékok, nincs ezzel gond, tök oké, nyilvánvalóan bizonyos határokon belül, de mi van ha pl lesz gyerekünk, és akkor nem dolgozok addig amíg pici, akkor megint így fog viszonyulni a pénzügyekhez mint most? Azt gondoltam, hogyha dolgozni kezd, akkor egy kicsit több mindent fogunk tudni megengedni magunknak, lévén, hogy ő már "teljes értékű felnőtt", pl hétvégére elutazunk, ilyenek (nyilván nem ötcsillagos szállodába). Szóval rosszul esik, hogy nem olyan "férfi figura", mint amit elképzeltem úgymond, és olyan "olcsójános", hogy pl ha egy 4000 ftos dolgot akarunk venni amit mindketten használni fogunk, akkor is azt kéri hogy a felét fizessen ki.
2018. júl. 4. 09:48
 3/19 A kérdező kommentje:
És olyan rossz, mert ha lenne pénzem úgy, hogy pl egy új farmerra (amit learazason veszek) vagy a havi vitaminomra ne kilogisztikazni-osszekaparni kelljen a pénzt, akkor eszembe sem jutna hogy ez probléma... Mert nyilván akkor alap lenne hogy 50-50 egyfalan nemenne probléma, fel sem merülne... Csak nem vagyunk ugyanabban a helyzetben. Ő már teljes állásban dolgozik, megkeresi a saját pénzét, oké kezdő fizetés de egyáltalán nem rossz, én meg diák vagyok, teljes mértékben szüleimtől függve, akiktol egyrészt nem is akarok sok pénzt kérni, mert tudom, hogy nem vagyunk kitomve, másrészt tényleg már 22 vagyok, tök felnőtt, és idáig felneveltek, stb. és nagyon szeretném is megkeresni a saját pénzemet.
2018. júl. 4. 09:57
 4/19 anonim ***** válasza:
24%

Én megértem, hogy nehéz szak meg minden, de igazán megpróbálhatnál legalább egy részmunkaidős állást összeszedni (recis pl).


Én sem voltam sose felvetve pénzzel olyan idősen mint te szüleim nekem se tudtak adni pénzt párom se volt, nekem kellett megkeresnem a pénzem. Havi 20-30 ezerből, amit fordítással, idegenvezetéssel meg telefonos ügyfélszolgálattal õsszeszedtem, abból fizettem az albit, kaját, szórakozást.


Közgázra jártam pénzügyre, nem könnyű szak az sem, marha sok matek, számvitel.


29n

2018. júl. 4. 10:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/19 anonim ***** válasza:
81%

A leírásodban egy dolog idegesítő bevallom, hogy feleslegesen mentegetőzöl, hogy nem vagy pénzleső.


Nem vagy az, egyértelműen, nem kell ezt még 15x hangsúlyozni.

2018. júl. 4. 10:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/19 A kérdező kommentje:
20-30 ezerből albérlet??? Írtam, hogy ilyen alkalmankénti diákmunkat tudok vállalni, de annyit biztos nem tudnék keresni, hogy kifizessek albérletet, stb. Az a pénz még elmegy ilyen dolgokra amik amúgy is kellenek, mint pl cipő, ruha, smink, naptej, programok a barátokkal, pl nagy néha egy nap fesztivál (most erre is gyűjtenék) mert azért az annyira rossz, hogy a barátaid közül mindenki.tud menni de te nem mert nincs pénzed.
2018. júl. 4. 10:26
 7/19 A kérdező kommentje:
Második válaszoló: egyrészt van már rossz tapasztalatom a gyakori kérdésekkel, hogy szetoltjak a kérdezőt, (hozzátenném, alaptalanul) és bevallom nem volt hozzá kedvem, hogy itt kapjam a kedves kommenteket ezzel kapcsolatban. Másrészt, nem tudom, hogy ehhez az egészhez hogyan kellene hozzaallnom, másoknál hogy megy ez, nem akarok elkényeztetett kis p*csanak tűnni.
2018. júl. 4. 10:30
 8/19 anonim ***** válasza:
100%

Kérdező, 4-es vagyok, Azért nézd azt kérlek, hogy most 29 vagyok, szóval ez 7-8 évvel ezelőtti állapot, amit leirtam magamról. Akkor nyilván más árfekvésben voltak az albérletek és a boltba sem kellett ennyi pénzt otthagyni :) Elég volt a havi 30.


A lényeg, amit mondani akarok, hogy bizony szívd össze a fogaid. A barátodnak meg mondd meg hogy ne haragudj, de most nem fér be. Ha nem tetszik neki, így járt. Te sem gyártod a pénzt futószalagon. De inkább legyél őszinte és kultúráltan jelezd, hogy "bocsánat, a mozi nekem most nem fér bele, menjünk akkor sétálni egyet" (pl.).


Amit pedig még fontolj meg, hogy ha az ember ilyen korán talpraesetté neveli magát és találékonnyá, az a jövőben is jobban tud a pénzzel bánni és szűkös helyzetekben is feltalálja magát. Már csak ezért is szorgalmaznám, hogy az emberek ilyenkor ne a szüleikre hagyatkozzanak (nem rád gondolok, de sok a "mindent alámtolnak az ősök" beállítottságú gyerekek).


29n

2018. júl. 4. 10:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/19 A kérdező kommentje:
Igen persze ebben teljesen egyetértek, azért én is eléggé szerencsés helyzetben vagyok, van hol laknom, van mit ennem, tehát így erre nem kell pénzt keresnem, nem kell albérletet fenntartanom stb. Tehát nem nyavalyogni akarok meg nem akarok ilyennek tűnni, mert nem ez a helyzet. Köszi a választ!
2018. júl. 4. 10:40
 10/19 anonim ***** válasza:
74%

Én is voltam egyetemista, nem is olyan régen, mert 26 éves vagyok. Nekem arra sem volt lehetőségem, hogy otthon lakjak, mert 200 km-re voltak a szüleim. Koleszoztam, később albérleteztem, és mivel az én szüleimet sem vetette fel a pénz, ezért a lakhatásomat és a kajámat magamnak kellett megoldanom.

Ez a "én nehéz szakra járok és ezért nem tudok dolgozni" szöveg meg, hát, eléggé vicces nekem. Két évet laktam egy nagyobb lakásban egyetem alatt és hatan éltünk ott. Egyik lány orvosnak, a másik jogásznak, a harmadik közgazdásznak tanult, volt aki nemzetközi kapcsolatok és volt média és kommunikáció (vagy mi), plusz én infón, és mindenki dolgozott valamit egyetem mellett. Csak tudod, mi nem farmert, meg vitamint vettünk a pénzből, hanem fizettük a lakbért, meg a bérletet, meg a kajánkat, amit neked alapból nem kell, tehát sajnálni nem tudlak.


Ettől függetlenül a párod lehetne lovagiasabb, ezt én is így látom. Nekem nem tetszik ez a filléreskedés, amikor ilyen jelentős anyagi különbség van köztetek.

Viszont te is elmehetnél dolgozni igazán, és ez teljesen független attól, hogy a párod 1500-2000 forintokkal nem segít ki, én a szüleidre gondolnék a helyedben, hogy legalább az ő vállukról levehetsz egy kis terhet.

2018. júl. 4. 11:35
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!