Ha én nem szeretek bulizni, de a párom igen az szerintetek mennyire váló ok? (Több lent )

Az a helyzet hogy nem vagyok egy bulis csaj, nem bírom az alkoholt, kevéstől is képes vagyok egy napig hányni, mert nem bontja le a szervezetem.. Pár éve nem volt ilyen gondom még és addig járkáltam én is, persze mértékkel. Az a baj hogy józanon nem bírom elviselni a részegeket, még a páromat se nagyon, mert kifordul magából, így nyilván nem járok velük. De sajnos ő ilyenkor képes napokig ignorálni engem és ez baromi rosszul esik, mert semmit nem tudok róla és sokszor nehéz ez a vak bizalom. Utólag szokott pár szóban mesélni, de ennyi. Én meg nem is nagyon járok azóta sehová, mert a régi barátaim is csak isznak, buliznak még mindig, igazából már tök magányos vagyok emiatt.. És néha uram bocsá jól esne "visszavágni" a páromnak is ezzel, hogy elmenni valahová és nem keresem addig, mert hiába beszélem ezt meg vele százszor, nem érti mi a gondom. Félre ne értsetek, alapvetően, ezt leszámítva jó a kapcsolatunk és minden mást meg tudunk beszélni, sajnos ez valahogy mindkettőnknél vakvágány és érzékeny pont. Őt régen egy csaja nem engedte soha sehova és besokallt, ezt értem is és nincs azzal bajom ha eljár, csak azzal, hogy olyankor én nem létezem. Engem régen csaltak már így, nekem ezért fáj. Valahogy itt mégis megreked a kommunikáció. Szerintetek mit tehetnék? Sajnos kezdek besokallni ettől, minden jó ellenére, ezt ő is látja és nő a feszkó..