Mit kezdjek ezzel?

A barátommal 2 éve vagyunk együtt. Névnapomra fehérneműt kaptam. A mérete kicsi lett... ki kell cserélni. Erre szól az apjának, hogy már tudjuk...70-75-ös kell ő maga mérte le.

Erre az apja azt kérdi, hogy a mellbimbómat is lemértem-e.

Mondom jesszus....

Eleve ki ad úgy személyes névnapi ajándékot, hogy fél métert nem mozdult és inkább megkéri az apját, hogy csak úgy szedjen le valami fehérneműt a polcról, a fia párjának...?

-Megsértett, mert még kicsi is volt. Kicsi mindenem, de formás. Nem egy deszka vagyok és nem egy 10 éves.

-Hogy az apját beavatta amúgy tök kellemetlenül érint.

-Szerintem illetlenség az egész, kicsit sem kedves gesztus ez a családtól. Mintha nem lenne mit hordanom.

Deháát gondoltak rám még mosolyogtam is az elején, próbáltam viccesen felfogni, de nem tudom.

Ez van és az én párom mondja nekem, hogy nekem soha semmi se jó. Azt mondja nem csodálkozik, mi másra számított volna tőlem. Semmi kedvem ilyet így hordani. Dehát holnap kell kicserélni ráadásul a barátom anyjával.

(Nem vagyok beszédes csak mosoly ezerrel, ha kell persze kinyitom a szám, nem vagyok antiszoc. csak nem bírom az embereket meg a jópofit. Senki se ismer igazán.)

A párom nem érti mi is a problémám, de nem lesz kellemes, hogy az apja hamarosan kérdőre von. Hogy amúgy hordom-e a nagy ajándékot és amúgy milyen.