Mit tegyek, hogy értékesnek érezzem magam a kapcsolatomban?

Sziasztok!

23 éves lány vagyok. 18 éves koromig nagyon rossz volt az életem ilyen téren, rengeteget csúfoltak a külsőm és a "furaságaim" miatt, a suli nagyrésze nem is tudta az igazi nevem, csak a gúnynevem.

Egyetemen sikerült kiszakadnom ebből a közegből, és tiszta lappal indulni - lett kapcsolatom, kettő is egymás után nem olyan nagyon sokkal, bár egyik se sikerült hosszúra, egyik fiú semmit nem akart csinálni velem az otthoni tévézésen kívül, a másik pedig pornófüggő volt, ami szintén nem tett jót az önbizalmamnak.

Aztán megismertem a párom, akivel már 3 éve vagyok együtt, másfél éve együtt is élünk.

Az elején valahogy magától elmúlt az önbizalomhiányom, nagyon jól feltöltött az egész kapcsolat lelkileg, sokkal jobban éreztem magam a bőrömben, boldog voltam.

Az utóbbi lassan fél évben viszont sokszor ugyanolyan kutyául érzem magam, mint régen.

Nem érzem úgy, hogy én lennék az a szép, kedves, okos lány, akit a párom érdemelne.

Sokszor nem látom magam valami szépnek.. edzek, egészségesen eszek, odafigyelek a külsőmre, de egyrészt például a fogaimon, a szám formáján nem tudok változtatni (tudom, van fogszabályzó, de az nem teszi kisebbé az első fogaim), a narancsbőröm sehogy se akar eltűnni, a melleim pedig nem lesznek formásabbak.. bárhogy igyekszem, nem leszek soha kifejezetten "szép" nő, csak külsőt tekintve, mai ízlés szerint. Igazság szerint nem nagyon érzem magam amolyan "Igazi Nőnek".

Néha jó lenne valami csinos, ízlésesen(!) merészebb külsőt varázsolni magamnak, de mivel egyházi intézményben dolgozok, ez elképzelhetetlen.

De nem csak a külsőmről van szó: zavar még az ügyetlenségem (sok mindent elrontok), ami miatt haszontalannak érzem magam, és néha a saját stílusom (ezen már dolgozok)

Mindennek tetejébe szexuális téren is vannak problémáim, nem volt még soha orgazmusom, ami miatt sokszor nyomorultul érzem magam, mert valami gondolom nincs rendben velem... Ráadásul mióta volt egy nőgyógyászati problémám (elkaptam egy fertőzést) azóta valahogy undorodok magamtól, vagyis félek, hogy a párom undorítónak gondol, és jelentősen csökkent a libidóm, pedig már kigyógyultam belőle.

A páromnál jobb társat nem is kívánhatnék, nagyon figyelmes velem, szívesen meghallgat, ha ezekről beszélek vele, és nagyon szívesen segítene nekem, de sajnos érdemi tanácsot nem tud adni, csak biztosít róla, hogy nagyon szeret (amit érzek is) és megvigasztal, megnyugtat, de később ugyanúgy rám törnek ezek a dolgok, néha egyenesen selejtnek érzem magam, nem igazán látom a jó oldalam.

Elmennék pszichológushoz, de most egy jó darabig nem tudok erre pénzt szánni. Tudom, hogy van tb alapon is, de ő nem szimpatikus, és egyébként is egy egész napos utazásra van tőlem, viszont ezzel már kezdeni akarnék valamit.

Van valakinek tippje, hogy mit tehetnék, vagy tehetnénk, hogy összeszedjem magam? Hátha volt már valaki hasonló helyzetben, és tud tippet adni... Vagy esetleg ha valaki tud normális könyvet, ami esetleg segíthet, azt is nagyon szívesen fogadnám...

Van valakinek ötlete?