Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ezen az egész fiatalságom múlhat. Tényleg csak az nézzen be aki komoly választ tud adni, mert lassan már nem látok kiutat. Mit tehetnék?
Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, de kérem aki megértő és szeretne segíteni az olvassa végig!
Ez nem egy "16 centi a farkam az elég nagy?" kérdés, hanem egy bajbajutott lány utolsó reménye.
Szóval az az eset történt velem, hogy kb. 2 éve nagyon megbántottak és azóta sem tudom helyretenni magam. Teljesen porig rombolták az önérzetem, a gondolkodás módom mindenem. Értem ezt úgy, hogy csak rosszat látok mindenben, nem hiszem el, hogy tényleg szerethet/bírhat valaki, utálom magam, nem tudom elfogadni a külsőm, rondának gondolom magam és még sorolhatnám. Ezt nem egoizmusból írom (mert mint írtam korábban is anti-egoista vagyok, ha létezik ilyen kifejezés) de belsőre rendes, kedves és okos vagyok. Talán még átlag feletti is a gondolkodásmódom, iskolában is jól tanulok és más területeken is voltak sikereim. Eddig még rendben is lenne, nem születhet mindenki szépségkirálynőnek..
DE:
Megismerkedtem egy fiúval. Ez volt kb. 1,5 éve, nagyon jóban lettünk, és én beleszerettem. Teljesen elvakultan szerettem, viszont amikor egyszer ezt elmondtam neki, akkor csak annyit mondott, hogy nem lehet köztünk semmi és megszakadt a kapcsolat, nekem már kedvem sem volt vele beszélni, ő meg nagy ívből tett rám. Mivel az Ő iránta táplált szerelmem kiutat jelentett a depressziómból amiben voltam kicsit javult a közérzetem, úgy éreztem van még értelme annak, hogy itt vagyok és próbálkozom. Miután vele összevesztem újra visszazuhantam, újra ugyanazt éreztem mint elötte, hogy semmit sem érek, nem kellek senkinek, minek vagyok. Sokat sírtam. Aztán jött a nyáriszünet, nem beszéltünk elfelejtettem őt, de az állapot maradt. Aztán 2 hónapja körülbelül (szóval már jártunk suliba jópár hónapja, egy suliba járunk, évfolyamtársak vagyunk) összetalálkoztam vele és a haverjaival egy szórakozóhelyen, úgy éreztem, hogy nekem már nem számít semmit Ő. Aztán elkezdtünk beszélgetni és kezd visszajönni ez érzés. Úgy érzem, hogy annak ellenére, hogy nagyon megbántott újra belé tudnák szeretni, Ő is bír engem, de legfeljebb mint barát, és sose lehet több. Ennek ellenére még mindig szeretem, úgy érzem nem tudok nélküle élni, úgy érzem, hogy nem tudok mással ismerkedni, mert annyira szánalmas vagyok, a 2 éve történt incidens még mindig itt kering bennem és nem hagy nyugodni. Félek, hogyha ez tovább folytatódik akkor eltelik az egész tinikoromnak lőttek, tudom, hogy én is tehetek a dolgokról, meg gondolkodjak pozitívan, de egyszerűen nem tudom, hogy hogyan csináljam. Az élet minden más területén megállom a helyem, minden okés körülöttem, semmi okom nem lehet panaszra, egyedül ez a párkapcsolat dolog. Sajnos versenytáncoltam korábban és semmi időm nem volt pasizásra, aztán jött az a fiú... és most itt tartok, hogy nem találom önmagam ismét.
Kérlek segítsetek, hogy ki tudjak ebből kecmeregni és elfogadjam magam. Nagyon félek, hogy sosem találom meg a kiutat.. annyi kudarc ért már, hogy kezdem elveszíteni a reményt.
15,5 éves boldogtalan lány
válasza:Túl sokat forgatod magad. 15 évesen még totál az elején vagy. Majd kialakul szépen.
Ja és tanuld meg normálisan tördelni a szöveget, pl minden 3 sor után új bekezdés. Így nem lehet elolvasni.
válasza:hello,
hát erre csak annyit tudok mondani hogy:
1. amíg nem érzed azt h kiakarsz ebből az állapotból lépni, nem fog menni és csak tovább roncslod önmagad.
és csak ugy akarnál változtatni magadon, ha lenne valami reményed vagy vmi olyan pasi aki imádna és ugymond lenne ki miatt élned..nézd, szerintem ezt a pasit ugy ahogy van tényleg AKARD elfelejteni, mert nekem igy cseszte tönkre egy pasi az életemet 2 rohadt évre..annyira szánom már önmagam, reménykedtem, közben neki lett barátnője, de keresett táplálta a reményeket bennem..és folyton csak szenvedtem..és én is elvesztettem az önbizalmamat, ugy jártam az utcán, hogy mindenki engem néz, mert fullhülyén nézek ki, szerencsétlenül nézek ki stb..
elsősorban a külsődön változtass, ha azzal nem vagy megelégedve. akárhogyan, ami tetszik sport tánc akármi kezd el vagy járj tornázni, ott nem nézik hogy nézel ki :)) és látni fogsz szenvedő 90kilos 40éves nőket, szóval nopara. bicajozz, ussz, tartsd a tested egyensulyban..ha ez már megy, nagyobb önbizalommal tudsz kimenni az utcára. hidd el velem pont így volt :)(akár ruhatár ujitás is mehet) de a pasit PRÓBÁLDMEG ELFELEJTENI mert csak tovább fog roncsolni..akikkel jóban vagy azokkal járj el kisebb társaságba ahol nem érzed még magad kellemetlenül. ezek azért fontosak, hogy lásd te is fontos része vagy a viágnak és tuti feltünsz valakinek, nemhiszem hogy egy bünronda szörnyeteg lennél :)
szoval a legfontosabb szerintem, hogy mindent tegyél meg azért, hogy többnek gondold magad és szerintem a sportolás teljesen jó megoldás.
válasza:Ahogy gondolod, pedig jobb lenne átéreznéd, nemfogok ezen vitatkozni.
SBM nem is underground :)
válasza:"SBM nem is underground"
Nem az, de legalább több emberhez eljut, nem látom sok értelmét sok undergroundnak..
Megpróbálok változni, igazatok van emberek:)
Köszönöm mindenkinek aki ír/írt és még várok véleményeket:)
válasza:Nem olvastam végig a kérdéseket, de az hogy legyen önbizalmad, ilyen olyan kisugárzásod, nos ez... Egy nagy baromság! Egyszerűen nem lehet ezt a tulajdonságot boltban venni, nem lehet csak úgy magadra erőltetni, csak még jobban lesüllyednél néhány kudarc után, mert nehezen tudod feldolgozni, mint azt kifejezted.
Elmesélek valamit, remélem tanulságos lesz. 18 éves vagyok, most érettségiztem, és főiskolára megyek. Itt tartok, egy fél éves kapcsolatban, minden rendeződött körülöttem, volt már 5-6 barátnőm, abból legalább 4 maga vallott szerelmet nekem. Azt hinnéd, hogy ilyen vagyok? Ilyen voltam mindig? dehogyis... Engem általánosban konkrétan megválasztottak az osztály legrondább emberének, középiskolában is kibeszéltek a hátam mögött ("milyen feje van ennek mááá"), egy lány, akit szerettem (természetesen csak interneten keresztül volt ez a nagy szerelem, olyan 8 hónapig.. az internet csalóka, akár webcam, akár kép.) lekoptatott... Miután találkoztunk... Pedig annyira lelki társam volt, annyira beleszerettem. De szimplán nem tetszettem neki, természetes, mit várhattam? ("nem vagy az esetem"). Ez az életemben (kb. 16 évesen) egy akkora fordulópont volt, annyira fájt, 1 évig depressziós voltam, és még vagy fél évig nem tudtam elfelejteni. Meg akartam ölni magam, többször bőgtem, és volt borotvapenge a kezemben. Annyit gondolkodtam, annyit agyaltam a dolgokon, hogy teljesen megváltoztam. A lelkem mélyére néztem, és az olyan dolgokat, amiket én magam próbáltam elfedni, megnéztem, hogy valójában mi is az? Ezt úgy értem, hogy amit nem vallottál be magadnak, rosszat magadról, vagy elfogadtál, én mindent újra feldolgoztam, megváltozott a gondolkodásom (sokkal logikusabb, realistább lettem), rájöttem hogy az öngyilkosság semmire se megoldás... Minek? Előbb utóbb biztos meghalok, akkor miért ne csináljam végig? Az élet egy hullámvölgy. Néha jó, néha nem. Azelőtt tipikus otthonülős kocka voltam. Ezt megelégeltem, elkezdtem magamon változni, ezernyi krémet kipróbáltam hogy javítsak a pattanásaimon, stb. (habár nem igazán használtak, de idővel egyre kevesebb lett, mert nekem korán jöttek, és korán is kezdenek elmúlni). Voltam nem rég bőrgyógyászaton, a rögeszmémmé vált, hogy minden hibámat kijavítom, az, hogy kihozom magamból a lehető legtöbbet. 17 éves koromra már nem voltam magányos. 1 év alatt 5-6 lány ugye, és most is egy fél éves kapcsolatban élek. Volt erőm változni, és változtam.
Elárulom neked, hogy olyan hogy 100%-os szépség nincs. Nekem az a felfogásom, hogy az tested minden területe %-ban mérhető. Először is tegyük fel azt, hogy ez olyan mint a fénysebesség. A fénysebességet nem lehet elérni, csak megközelíteni. A tökéletes szépséget se lehet elérni, csupán megközelíteni. Egy pattanás kinyomása is növel egy kicsit.
Sok olyan barátnőm volt, akiket sokan megirigyelnének. Elértem azt, ami engem a legjobban zavart az életben, azt, amit te is akarsz, azt, hogy ne legyél magányos. Harcolj, ennyit tudok mondani. Az önbizalom meg jön majd a harcok eredményeképp összejött kapcsolatokból. Ha írsz nekem privát e-mailt megpróbálhatok segíteni, átadni, hogy mik a tapasztalataim. Ha akarod megnézek rólad egy képet, és őszintén megmondom hogy hol mit javíts és hogyan. Hidd el értek hozzá.:)
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!