Tényleg ilyenek a férfiak, vagy csak ez az egy?

Én is ilyen vagyok sajnos férfiként.

Mi 8 évig voltunk együtt a párommal mindig kérdezte tőlem vannak-e terveim ő szeretett volna gyereket én meg lazán elküldtem egy "majd lesz valami" szöveggel.

Nálunk volt lakás,autó,munkahely csak a gyerek hiányzott.

Most 1 hónapja egyedül vagyok és rájöttem,hogy nagy hülye voltam...

Először is. Hagyd abba a seggnyalást és a házicseléd szerepet. Ő is vegye ki a részét belőle, bakker milyen korban éltek? Fizet téged, hogy takaríts utána meg főzz rá? Komolyan nem hiszem el, hogy egyes nők mennyire képesek megalázni magukat.

Másik pedig, hogy ha ő ilyen éretlen és életképtelen, és nem mond semmi konkrétat a terveit illetően, akkor csak az idődet pazarlod rá. És ő is csak az idődet húzza, teljesen szándékosan. Keress egy normális férfit, aki elég felnőtt a családalapításhoz. Ha ezzel a pasival maradsz és esetleg mégis lesz gyereketek, akkor előre szólok, hogy olyan lesz, mintha ő is a gyereked lenne. Az ilyen pasikban semmi felelősségtudat nincs.

Miert koltoztetek ossze, amig nem tisztaztatok ezeket a dolgokat?

En amig nem voltam biztos benne, hogy komoly szandekaink vannak mindkettonknek, nem tettem meg egy ilyen fontos lepest- bar szerencsere mi meg az elejen megbeszeltuk.

Tök egyertelmu valaszt kaptal pedig: o nem gondolkodik ilyesmin veled, de mivel sajat magadat hazi kiszolgalo szemelyzette tetted ingyen puncival, ezert jo leszel, amig nem jon a nagy szerelem, akivel majd tervezni fog. Rengeteg ilyen sztori van itt is gyakorin, a vilagban meg a kozvetlen kornyezetemben is.

Felev mulva is pontosan ugyanitt fogtok tartani, felesleges erre meg ultimatumot is adni.

A parodnak kenyelmes igy. Felelosege nincs, viszont potmama vagy es kiszolgalod. Egy kerdesem van. Why?

Tudod, nem azert akar valaki hazasodni, bejarononek jo lesz a feleseg.

Mi is kb ennyi idő után vettük elő ezt a témát. Már csak azért is, mert addig iskolás voltam, mellette nőttem fel úgymond, 17 éves koromtól együtt vagyunk. 20 voltam/tavaly mikor kezdtem beijedni, hogy mi lesz az életemmel, mostmár felnőtt vagyok, mihez kezdek? Mindig igy marad,tán kényelmes neki hogy egyik szülőnktől járunk a másikhoz potyázni és élni?

Eleinte ő is csak poénkodott, arra kérdésre, hogy mik a tervei és mit szeretne(gitározni és motorozni) Mondom válaszoljon komolyan a kérdésre, mert ha kiderül, hogy nem is ugyanabba az irányba tartunk, semmi értelme az egésznek.

Én nem hagytam 6 hónapnyi gondolkodási időt, ott és akkor megkellett beszélnünk. Ha nem jut eszébe rögtön a közös jövő veled, család, akkor nem is azt akarja igazán. Ha akar valamit az ember, azon nem vacilál egy csomó ideig(pláne nem 6 hónapot, wtf?) Az én párom ott és akkor komolyra forditva a szót mondta, hogy velem akar külön élni, nyugodt életet és családot. Jelenleg 'várjuk' hogy befejezzem az egyetemet, majd szerencsét próbálunk külföldön.

Nincs a felfogásoddal semmi gond, ha a párodnak lennének komolyabb céljai, akkor azt rögtön megmondta volna. Nekem úgy jön le, hogy úszik a langyos vizben és jól elvan.