Adjak neki még esélyt?

Összevesztünk a barátommal a hétvégén, ismét.

Már 1 éve szinte ugyanarról veszekszünk mindig, hogy elhanyagol, nem törődik velem stb. Most hétvégén (általában mindig együtt alszunk, főleg hétvégenként, mert akkor nem dolgozunk általában, és nem élünk együtt) hazajött a barátja Londonból, mert kint él és csak 3 havonta jár haza, együtt ismertük meg egyébként, szóval nekem is barátom. Ott aludt nála pénteken, engem megkért hogy most ne aludjak ott a fiú buli miatt, én pedig dolgoztam (most kivételesen 1 órától dolgoztam hétvégén minden nap egészen késő estig, éjfél körülig). Semmi problémám nem volt vele, mondtam hogy érezze jól magát, grillpartit is tartottak. Még péntek reggel mondta, hogy délután meglátogat és vacsorát is hoz majd nekem. Tökre megörültem neki, de aztán nem jött. Picit megharagudtam, mondtam is neki, hogy legalább szólhatott volna, erre leordít telefonba, hogy most a barátjával van akit rég nem látott miért nem értem meg. Erről szó sem volt, csak nem értettem, hogy miért ajánlja fel, hogy benéz hozzám melóba ha utána szó nélkül elfelejt, na mindegy. Másnap reggel írta hogy ne haragudjak, most délelőtt átjön hozzám. Mondtam hogy nem jó, dolgom van, erre megint mondta hogy akkor meglátogat munkahelyen. Már nem válaszoltam rá, nem nyomkodtam melóban a telefonomat. Mondanom sem kell, nem jött, elvileg azért mert nem akart zavarni és nem írtam vissza neki hogy mikor látogasson meg. Ez azért nem igaz mert nem szokott zavarni, és eddig sose volt baj ha váratlanul jött.

Szóval az egész hétvégét a barátjával töltötte, ő aludt ott nála, értem el se jött alig írt, megint leszart. Nem vetettem fel neki hogy miért a barátjával van, de azért azt megírhatná hogy akkor nem fog jönni mert vele van, és mert megint elmentek sörözni és akkor nem várnám feleslegesen, de amikor ezeket felhozom neki elkezd velem ordítani hogy miért nem értem meg hogy vele van? Vasárnap ugye hazament ez a barát, én akkor is dolgoztam, de akkor se keresett, nem jött be, pedig megint megígérte. Aztán este váratlanul ír olyan éjfél fele, hogy bocs dolga volt beszéljük meg holnap(hozzáteszem egész nap otthon volt, ezt biztosan tudom). Nekem már elegem volt mondtam hogy nem érdekel amit mondani akar, egész eddig idejöhetett volna, sőt, volt már hogy meló miatt 1-2 fele jött át hozzám, most meg éjfélkor nem bír idejönni? Aztán éjjel 2ig írogatott hogy így meg úgy sajnálja és beszéljük meg holnap, de átjönni még mindig nem jött volna át, mert hogy sok idő. Aztán felhívott, megint megkérdeztem, hogy ha ennyire meg akarja beszélni miért nem jön át?? Megint semmi értelmes válasz, erre én mérgemben azt mondtam, hogy azért mert egy lusta szar vagy és nem bírod letenni a telefont és kikelni az ágyból. Ezen úgy megsértődött, hogy azt mondta: na ezért nem megyek át, és kinyomott. Onnantól kezdve hívhattam, kikapcsolta a telóját.

Már egy éve húzzuk a veszekedéseket, mindig miatta, mert csinált pár dolgot amit én elég nehezen dolgoztam fel. Mondtam neki hogy szakítsunk, és ma nem kell átjönnie, de megint erősködött, hogy de, majd átjön. Nagyon szeretem őt, de vannak dolgai amiket már nem tudok elnézni, és utána megbeszéljük hogy oda fog figyelni rám, ezzel a csajjal akivel volt valami már nem beszél.. de valahogy mindig én sírok a végén és soha nem tudja tartósan állni a szavát.

Mit csináljak, szakítsak vagy adjak neki még egy esélyt? Mindketten szeretjük egymást, lehet a leírás alapján nem így tűnik, de kezd nekem egy kicsit sok lenni és néha gondolkozom azon hogy lehet jobb lenne nélküle, máskor meg azt érzem hogy egymás nélkül megőrülünk. Mit tennétek? Hasonló tapasztalatok?