Az ex-barátommal lassan egy éve külön élünk de még mindig szeretjük egymást teljes szívünkből, de a családi körülmények ellehetetlenítik hogy együtt lakjunk, ti mit tennétek a helyemben?

Én idősebb vagyok, mint te egy tizessel, ezért jóval pragmatikusabb módon közelítem meg az érzelmeket.

Ahogy az egyik válaszoló írta, én leadnám a nagymamát otthonba.

Több indokból.

1. Fúrja a nagykorú unoka kapcsolatát. Ez beteges és elfogadhatatlan. Főleg, hogy az unokára szorul. Tudod, a veszett kutya esete, ami abba a kézbe harap, amelyikből a kaját kapja.

2. Súlyos beteg, gyakran mentőt kell hívni hozzá stb.

3. Vannak gyerekei, miért nem ők foglalkoznak vele? Beteg az egész család vazzeg, lefossák az anyjukat, nevelje az unoka?

Szóval az exed családja maga a pokol és olyan megoldás ami neked is, neki is, nagymamának is jó, nincs. Én követném a szívemet, ha a férfi helyében lennék és a bosszúálló nagymama helyett a szerelmemet választanám.

De ez rajta áll. Nem dönthetsz helyette. Ezt a nehéz döntést neki kell meghoznia. Lehet ezt most még nem fogja megérteni, de majd ha harmincas lesz és azon vergődik, hogy elzavarta élete szerelmét a nagymama kedvéért, rájön.

Mindenesetre én drukkolok, hogy téged válasszon.

De tényleg MIT VÁRSZ? Ha nem akarja otthagyni, akkor nem tudtok együttélni, téged utál a mama, így nem lakhatsz ott, 4 megoldás van:

- hagyjátok egymást

- mama megy otthonba

- mama megy a gyerekeihez

- párod tököt növeszt és elköltözik

Páran írták már, de azért elmondanám én is a véleményem.

Szerintem is a legjobb lenne, ha vagy otthonba menne, vagy felvennétek egy ápolónőt hozzá, aki vele lakna (ha megengedhetitek magatoknak).

Ne csak így közelítsd meg, hogy ő nevelte fel a párod/exed. Én ebből azt szűrtem le, hogy nagyi felnevelte az unokát, ami egy nagyon szép dolog. Ezért cserébe elvárja, hogy a 23 éves unokája ne foglalkozzon senkivel, csak vele. Nem gondolom, hogy konkrétan veled van baja, hanem azzal a ténnyel, hogy unoka mást is szeret, és unoka bizony felnőtt.

Én mit tennék? Nagyihoz felvennék egy ápolót/beadnám otthonba, nem (csak) önzőségből, hanem az egészségi állapota miatt (is). Ha gyakran kell rá mentőt hívni, akkor neki szakember kell, nem az unokája. Otthonban éjszaka is felügyelnek rá, nem csak nappal. És összeköltöznék a párommal valami közeli városba, hogyha baj van, azonnal kocsiba lehessen ülni, és menni a nagyihoz.

Ne haragudj, de szerintem elég fura, hogy ez miatt akarjátok egymást elfelejteni, hiszen látszik ( az alapján, amit írtál), hogy szeretitek egymást. Felnőttek vagytok, és sajnos előbb vagy utóbb nagyi úgyis meghal. Nem akarok bunkó lenni, de ez az igazság.