Ki a hibás, aki felhozza a témát, de aztán hallgatózik, vagy aki erővel kihúzza a másikból?

Összezörrentünk a barátnőmmel.Jóízűen beszélgettünk,mikor belekezdett egy mondatba,aztán ilyet szólt: ,,Jó,ezt inkább mégsem mondom el." Bennem meg persze feléledt a kisördög,és kérdezgettem,kértem,hogy mondja el.Minél inkább hárított,annál idegesebb lettem,hisz oka van,ha valamit direkt titkol előlem: vagy egy olyan fiúról akar mondani valamit,akire (okkal) féltékeny vagyok,vagy pedig rólam mondana valami olyat,ami rosszul esne.Inkább tudni akartam,mintsem ezen rágjam magam este.Végül erővel kihúztam belőle (nem,nem kiabáltam,csak nem tágítottam),és durcásan mondta,hogy igen,arról a gyerekről akart mondani valami lényegtelen dolgot.Azóta hűvösen viselkedik,mintha megsértettem volna,el is köszönt ezek után (telefonon történt a beszélgetés).Szerintetek jogos a felháborodása?Mert én nagyon igazságtalannak érzem.

18 évesek vagyunk.