Miért fura, ha nem akarok a párom pénzén "jól élni"?

A párom jól keres, ezért megbeszéltük, hogy addig a 2 évig, ameddig befejezem az egyetemet, nem megyek vissza dolgozni, maximum diákmunkára, ha behívnak.

Sajnos nincs levelezőn a szakom, másként biztos úgy csinálnám munka mellett.

Az első évben dolgoztam részmunkaidőben (tehát nem alkalmi jelleggel, hanem heti 1-2szer rendszeresen be kellett járjak x órát), de nagyon leterhelt.

Úgyhogy most sulizok, és rendben tartom a lakást.

Nem okoz a páromnak anyagi gondot eltartani engem és félretenni is mellette.

Viszont én nem nagyon szeretném, hogy költsön rám.

Van, amit kénytelen vagyok elfogadni (kaja, lakhatás, bérlet), de efelett ha ad is pénzt, nem merem magamra költeni.

A ruháim turiból/másodkézből vannak, sminkre/kozmetikumra nem nagyon költök (többnyire sajátmárkás dolgokat veszek), drága hobbijaim nincsenek (meg most szinte már semmilyenek sem, nincs időm).

Karácsonyra mindenképpen szeretnék ajándékot adni neki, de nem úgy, hogy ő ad rá pénzt, és én megveszem, ezért kiszortíroztam a ruhásszekrényem, eladtam azokat a ruháim, amiket tudok nélkülözni (összesen 6 darabot), és már majdnem összejött a pénz arra a dologra, amit tudom, hogy a párom szeretne (még egy kicsi hiányzik, de meglesz).

Viszont mások (ismerősök, barátnők, család) szerint feleslegesen "nélkülözök", ha egyszer nem szorulunk rá.

Mi lenne a helyes ilyen helyzetben?