Félek az albérlettől? Mindenkinek ilyen nehéz először kirepülni?

Az albérlettől én is féltem, bevételem nagyobb részét felemésztette volna. Ugyanígy a 30 éves hitel sem volt épp szimpatikus. Szerencsére édesanyámnak nem jelentett gondot, hogy 28 évig a nyakán lógjak kvázi élősködve, még most is nehezen enged. Így viszont hitel nélkül tudtam venni egy kisebb két szoba-konyhát, amiben elleszek egy ideig, amíg komolyabb kapcsolat és család nem lesz.

Ha eltekintünk az anyagiaktól, akkor viszont nagyon is várom a különélést, szülőkkel élve nem tud kiteljesedni az ember, nem szembesül az élet nehézségeivel, burokban van és így nem fejlődhet. Ha ketten mentek, a bérleti díj azért könnyebb lesz és nektek is kell ez az új élmény. Leküzdöd a kezdeti ódzkodást és rendben lesz minden. Nem örökre mondasz búcsút, mehetsz látogatóba meg a család is hozzád.

Sok sikert!

Én 20 evesen 500kmre koltoztem a szuloi hazbol nemetorszagba

Elsö alberlet,teljesen uj elet

es ittvagyok🙂Eltelt 8ev azota🙂

En is feltem de nem rossz dolog

Lesz egy sajat otthonotok ahol azt es ugy csinalsz ahogy akarsz

egyfajta szabadsag🙂

Kialakithatjatok a sajat szokasaitokat

Egy kis kaland igy fogd fel🙂

Sok sikert🙂

Először a szüleim beközölték, hogy elvállnak, aztán anyukám öngyilkos lett.

Nem tudtam átlépni a küszöböt sem a házunkban. 18 évesen albérletbe költöztem, 1 évvel később Németországba. Szeretek egyedül élni, illetve lassan fél éve már a párommal együtt élünk.

Megkell tanulnod, hogyha nem mész el bevásárolni, nem fog elmenni helyetted senki. Főzés, mosás, takarítás szintén nem csinálják meg magukat.

Az első pár hónap tök jó lesz, aztán itt-ott eldobált koszos ruhák, kávéspohár bárhol lerakva, fürdőben a mosdó mindig koszos, a mosogatás is mindig rád marad, de akkor is szeretni fogod! :D