A párom teljesen kiakadt, bocsánatot kellene kérnem tőle?

#16 Azt hiszem ki is mutattad a fogad fehérjét. Amíg sajnálni kell, addig viselkedni képes vagy, de amint kritika ér, máris trágár beszéd.

Az érzelmi intelligenciának köze nincs ehhez, ha valamit nem tudsz, hogy micsoda, akkor ne használd. Nem csak gyenge vagy de buta is. Én komolyan sajnállak, de ha nem akarsz ebből kimászni, akkor senki nem tehet semmit sem.

#19

Nem kellett írnod, logikusan következik onnantól kezdve, hogy párkapcsolatról beszélünk. Egy párkapcsolatban kizárja egymást a két akarat, ha az egyik ezesetben gyászolni akar, a másik pedig "jól érezni" magát. Csak még az egyikkel továbbra sem érünk el semmit, azon kívül, hogy a másik is sz*rul érezze magát, addig az utóbbi eset nem lesz tiszteletlen sem veled szemben és sem azzal szemben, hogy szeretteid gyászolod, illetve, hogy miért baj, ha jobban érzed magad szomorkodás helyett, az megint kérdéses dolog számomra. Évek után már nem gyászolni szoktak, hanem emlékezni, az emlékezni pedig jó dolgokra szokás halottakkal szemben, nem pedig a rosszakra. Főleg hogy ez előbbi igen tiszteletlen is. Egy emberi élet eltávozott és te kvázi háborogsz, hogy neked most mennyire rossz, mert itt hagyott és hiányzott, még ő elveszítette az életét ... Ahelyett, hogy tisztelnéd a sajátod, ezzel az övét is, inkább csak rosszat teszel. Mindenkinek. A halott emlékét bemocskolod az önzőségeddel, te rosszul érzed magad, mert szándékosan rosszul akarod érezni magad, és még az is rosszul fogja magát érezni aki veled van, mert nem érezheti jól magát, mivel rosszul kell éreznie magát miattad.

Egyébként fölösleges itt jártatni a számat. Sokkal egyszerűbb teremtmények vagytok ti annál, hogy okokat keressetek tettek és történések mögött. Leírtam már. Éltessétek traumáitokat és gyászoljatok az örökké valóságig!

#21

"Évek után már nem gyászolni szoktak, hanem emlékezni, az emlékezni pedig jó dolgokra szokás halottakkal szemben, nem pedig a rosszakra. Főleg hogy ez előbbi igen tiszteletlen is."

Ja, halottról jót vagy semmit, mi? Tipikus homokba dugjuk a fejünket p..raszt felfogás.

Én nem kértem, hogy sajnáljanak, nem is várom el, sőt, UTÁLOM, ha sajnálnak! Nem kérek mások sajnálatából, az rajtam nem segít.

Pont te nem vagy tisztában az érzelmi intelligencia fogalmával, mert érzelmileg teljesen üres vagy. Látszik is a fent idézett szövegből.

És mi van, ha az illető gyáva volt kiállni saját magáért? Ja, vagy arról már ne beszéljünk, csak a jóról?

És ha pl. az utolsó emlékek csak a kórházi beteges emlékek? Nem tudsz úgy élni, hogy ezek ne jöjjenek elő. Ahhoz eléggé érzelmileg infantilisnak kell lenni.

És ahhoz, őszintén mi köze, hogy én most ki akarok-e mászni, vagy nem, ahhoz, hogy a gyász hatására a karácsony teljesen semleges lett számomra?

A kettőnek nincs köze. Ért egy trauma. Ez olyan, hogy pl. levágják a lábad. Hiába tesznek fel pótat, attól már úgysem lesz ugyanolyan, mint előtte! Na, én erről beszélek.

Hiába fogok túl lenni a gyászfolyamatokon, de a karácsony, már soha többé nem lesz ugyanolyan, mint előtte.

Na, ehhez kéne az értelmi és érzelmi érettség, ami nálad nincs meg, mert nekem kell neked elmagyarázni, hogy mit is kellett volna ebből az egészből leszűrni.

Érzelmi intelligenciád meg azért nulla, mert ha nálad történik valami súlyos trauma, nem rendít meg téged, szerintem át se tudod érezni, ki se tudod magad érzelmileg fejezni.

És empatikus se vagy, csak ideböfögsz valami érzelemmentességű szöveget, hogy jaj, sajnállak..stb. Nem kértem a sajnálatodból. Kértem? Nem! Akkor meg?

Ha együtt tudnál érezni másokkal, akkor elgondolkodtál volna azon, amit ketten is írtunk és hasonló témában.

De neked erre az volt a válaszod, hogy " Vonjam le a tanulságot? Mit ebben a tanulság?"

A tanulság az, hogy egy traumatikus esemény képes az emberben megváltoztatni egy adott eseményhez fűződő viszonyunkat!

Olvass pszichológiai és önismereti könyveket. Tényleg tanulatlan és tájékozatlan vagy, úgyhogy ne osztogasd itt az észt, mert b..romságokat írsz.

És még valami, önmagamtól jöttem rá, és kerestem rá a gyászfolyamatokra. 2 éve dolgozom magamon.

Számomra öröm, ha megnézhetem a családi videókat, azonban a 4. gyászfolyamathoz, elengedéshez még nem jutottam el. Ebben az évben szakemberhez fogok fordulni. De ez már teljesen mellékes, nem ez volt a kérdés és a téma.

De tudod, ha nem tudod megélni az érzéseidet, akkor az érzéseid fognak téged megölni!

Mindketten idióták vagytok szerintem is.

Én is kifejezetten nem bírom az olyan embereket, akik divatból kiutálnak egy ünnepet, mert most az a menő. És nem arra célzok, aki nem tartja már meg, mert egy tragikus eseményhez köti, mint pl. az egyik itteni válaszoló. Én is így érzek a Karácsonnyal kapcsolatbam, vagyis csak éreztem, mert idén először újra átéltem a hangulatát, de vagy jó 5 évig semmi...

Nem, nem erre célzok. Hanem azokra, akik így meg úgy utálják pl. a Valentin-napot, mert hogy jaj de nyálas, meg nem csak akkor szereted a másikat, blabla. Ja, nem csak akkor, mint ahogy nem csak Karácsonykor szereted a családod, nem csak Halottak napján emlékezel meg az elvesztett szeretteidről és nem csak születésnapon vagy valaki. A legtöbbször, aki kijelenti, hogy én aztán nem tartom meg x ünnepet, az gyerekes dacból csinálja, meg mert most ez a divat.

Persze aztán lehet, hogy a kérdezőnek is volt valami tragikus eseménye a születésnapján, vagy nem tudom, de nekem abból, hogy azért tortát meg kupont akar, nem úgy tűnik.

Torta: Komolyan, akkora probléma, hogy másmilyet vett? Édes Jézus, bele ne halj azért, hogy nem olyat kaptál, amilyet akartál. Hát, ez tényleg tragi(komedi)kus.

Ő meg a másik fele.. Gyerekek vagytok még.