A feleségem súlyos depressziós, enni is alig eszik. Mit tehetnék érte azon kívül, hogy szakemberhez viszem?

A kezelések azért nem használtak, mert a párod nem akar meggyógyulni, beletemetkezik az önsajnálatba.

Te se tudsz neki segíteni, ha ő saját maga nem akar talpra állni.

Csernus Imre: A fájdalom arcai és a Kiút könyveket olvassa el!

Kérdésem: milyen munkákra jelentkezik? Gondolom nem gyári vagy tesco-s árufeltöltőnek, ahonnan biztos, hogy nem utasítanák el.

Mindenki talál munkát, ha akarna! De párod, gondolom csak végzettségének megfelelően akar elhelyezkedni és nem ad alább. Na, ennek van értelme?

Hol laktok? Ma aki kicsit is akar, az talál munkát, legfeljebb nem otthon.

Valóban depressziósnak tűnik. Nemcsak ahogy néhányan szokták használni, hanem orvosi értelemben. Abból pedig hogy kijöjjön, szinte biztosan gyógyszer kell, legalább pár hónapig. Ha nem egy kis faluban lakik, akkor valószínűleg azért nem kap munkát, mert lerí róla, hogy munkaképtelen. Egy depressziós nem alkalmas munkára. Ez egy ördögi kör.

"Szerintem ez a depresszió olyan mint a rák, abból is hiába akarsz te meggyógyulni, ha nem kapod meg a megfelelő gyógyszereket és nem kerülsz időben a megfelelő kezekbe, nincs esélyed. És az ő gyógyszerét még nem találtuk meg."

Na, ebből a megnyilvánulásodból is látszik, hogy még soha nem volt daganatos beteggel dolgod.

Anyukám 12 évig küzdött vele, 44 évesen jött ki nála és 56 évesen meghalt. Nagyon jó szakemberek kezében volt, gyógyszereket, kemókat kapott, mindenből a legfrissebbet, mégis meghalt. De ugye kérdés, hogy hogy maradhatott életben ennyi ideig?

A rák LELKIEREDETŰ betegség! Anyának sz..r volt a gyerekkora, a munkahelyén (kórházi labor) csesztették..stb. Stresszes volt az élete.

De az, hogy volt egy cél a szeme előtt, a családja, hogy engem felneveljen, az volt a legjobb orvosság, ami addig életben tartotta, míg kellett. De hát őt is legyőzte ez a betegség.

Mert persze, most jobb, hogy hiába megy állásinterjúkra már négy éve, de semmit nem csinál otthon, nem találja a helyét. Ettől még egy kisebb fizetésű munka is jobb. Ne a saját önös érdekedet nézd, hogy te nem is engednéd. Megkérdezted egyáltalán, hogy ő mit szeretne?

Talán a rengeteg szabadidejében a párod foglalkozhatna önismerettel, és célt találhatna az életének!

Gyerekeitek vannak?

Sajnos nagyon pocsék az amikor tanult valamit az ember, de pont abban nem tud elhelyezkedni.Sajnos tapasztalatból mondom.

Nem tudom milyen területen szeretne dolgozni, de 4 év sikertelen interjúk utàn azért én is kibuknék.

Tényleg szerencsés, hogy ilyen férje van mint te.

Én csak fél éve próbàlkozok egy adott területen, eddig semmi sikerélmény, ha pàrom meg a lànyom nem lenne, összeroppantam volna.

Biztosítsd arról, hogy a tovàbbiakban is mindenben mellette állsz, rád szàmíthat.

Én szívemből kívànok sok sikert, és mielőbbi gyógyulàst!

Ui.: és minél több ideig lesz munkanélküli, annál később mehet majd nyugdíjba. Nyugodtan mondogasd csak neki, hogy várjon türelemmel, ez a 4 év is gyorsan eltelt, el fog telni még 4 ugyanilyen gyorsan, munka nélkül. Aztán ha pl. 58 éves lenne, mikor letelne neki a 40 éves munkaviszony, akkor mehet majd 66 évesen nyugdíjba ezért, mert később lesz meg a 40 éves munkaviszonya.

Vele cseszel ki, nem magaddal!

Tanulni nem akar? Nincs olyan amivel szivesen foglalkozna a jelenlegi területén kívül? Ha elvégezne akár csak egy OKJ-t vagy valamit akkor megint lenne motivációja és másfajta munkalehetőségei. Az a lényeg, hogy valamiben megint sikerei legyenek.

És egyébként a gyógyszernek nem sok értelme van azon kívül, hogy jól rá lehet függni.