Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Valóban megérett ez a kapcsolat is a szakításra?
Másfél éve vagyunk együtt, mindketten a 20-as éveink elején. Egyre inkább úgy érzem, ez az egész el van laposodva, kétes a jövője, így nem biztos, hogy érdemes erőltetni... Barátomat nem tudom elrángatni sehova, már együtt sem csinálunk semmit, mert kb. 3 dolog érdekli. Számára egy kapcsolat a szexből és az otthon döglésből áll. Mindig az a kifogás, hogy neki munka mellett nincs kedve "rohangálni" (ha csak hetente, 2 hetente elmennénk valahova, akár sétálni, nekem bőven elég lenne). Pedig valójában otthon sincs semmi dolga, mert egy női rokon mindent megcsinál helyette... Fáradtnak nem sűrűn látom, egyszerűen ilyen átkozott lusta. Ha most ez van, mi lenne később... Nem fogok egy egészséges férfit kiszolgálni. Nem arról van szó, hogy ha magamnak készítek ennivalót, neki nem fogok, vagy nem vagyok hajlandó az ő cuccait is kimosni az enyémmel, stb, de nem vagyok cseléd, az a bizonyos női rokon pedig lényegében azt játszik mellette. Rettentő idegesítő, és sokszor úgy kezeli, mint egy gyereket. Nagy vonalakban a jövőre is gondolnék, de őt természetesen ez sem érdekli, minden "majd lesz valahogy". Ráadásul néhány vita alkalmával olyanokat mondott, hogy azóta szinte egyáltalán nem tudok bízni benne. Az egyik ilyen az volt, hogy neki nem is volt szüksége barátnőre, csak kíváncsi volt milyen... Azóta sem tudta kimagyarázni, de elképzelésem sincs, mivel tudná.
Folyton ilyeneket fogok ki. Nyilván bennem is van hiba, de a mostani barátomból ezt sem tudom kiszedni mi baja van velem, pedig már konkrétan rákérdeztem, és ha olyanja van, akkora érzéketlen bunkó, hogy biztos nem okozna neki problémát a fejemhez vágni. Kell lennie okának, hogy ennyire semmibe vesz. Egy ismerősöm azt javasolta, adjak neki pár évet, egy ennyi idős pasinál normális, ahogy viselkedik. Valameddig úgy voltam vele, talán ha külön költözünk megváltozik, rájön hogy működnek a dolgok, de nem vagyok képes így eltölteni éveket, azért, hogy esetleg akkor se legyen jobb a helyzet. Nem akarom sem az övét, sem a saját időmet pazarolni.
Van valami ötletetek, mit csináljak vele, egyáltalán érdemes-e még próbálkozni?
válasza:Szerintem te már eldöntötted, hogy szakítani szeretnél. Itt pedig úgy jön le a dolog, hogy ő 99%-ban hibás, te pedig 1%-ban.
"nem biztos, hogy érdemes erőltetni" - már rögtön az elején sugallod, hogy részedről ennyi is volt
"Nem fogok egy egészséges férfit kiszolgálni" - ez ha fordítva lenne akkor is mély lenézés van benne, nem tiszteled.. de nem csak a tettei miatt, hanem alapból sem. Mondjuk nem a kiszolgálás az alapgond, hanem hogy nem akar kimozdulni. Csak ezzel így le lehet járatni.
"Folyton ilyeneket fogok ki" - ilyenek=selejtes .. valaki nem úgy viselkedik ahogy a másik szerint "normális", akkor egyből selejtes.. érdekes meglátás
Csak néhány mondatot emeltem ki. Szerintem kölcsönösen nem szeretitek egymást, te pedig nem tartod tiszteletben a másik igényeit. Egyébként nők között is sokan szeretnek otthon "dögleni", attól még hogy valaki nem szeret eljárni még nem lusta disznó. Másrészt nem is értem... nincsenek barátnők, rokonok akikkel el lehet menni sétálni, plázázni? Nem hiszem hogy csak ez a baj. Ha mindent megtenne, otthon mosogatna, sétálna minden nap akkor is tuti hogy selejtesnek lenne nézve.
Ne haragudj kérdező hogy így arcba megmondom, de ezekből ez jön le, és úgy látom másoknak is. Neki is kell változni (valószínüleg sokat), te is lehetsz rugalmasabb. De ha ez neked idővesztegetés, akkor viszont már el van döntve, hogy nem szereted, és szeretnél tovább állni. A rokon aki pedig segít neki, irritál téged, mert ő szeretetből elkényezteti, így még jobban kijön, hogy te nem kedveled már annyira.
Ha megadná neked, akkor látnád, hogy hiába lenne meg a közös program, nem szereted igazán. Ez jön le az írásodból. Bocs ha nem így van.
válasza:Ha úgy érzed, megfulladsz mellette, mert nem csináltok semmit, akkor igen, lépj ki. 20-as éveitek elején nem kéne még állandóan otthon dögleni, ez később tényleg csak rosszabb lesz. Feláldozod a legszebb éveidet és kimaradsz egy csomó élményből (utazni, szórakozni, kipróbálni új dolgokat, hobbikat).
Én 23 voltam, amikor az akkori párom kidobott. Elhagyott egy nálam idősebb nőért, akinek volt egy éves gyereke (akkor). Ugyanilyen volt, mint a tied: kb ki kellett szolgálni, iszonyat lusta tudott lenni és a komfortzónán kívül lenni szóba se jöhetett.
Nyilván kivoltam, hogy megcsaltak, de míg ő ott küszködött, hogy befejezze a suliját és pótapát játszott, én addig elmentem 2x külföldre dolgozni, szereztem új barátokat, elmentem csomó helyre, kipróbáltam új hobbikat, stb.
Utólag hálás vagyok a sorsnak.
30N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!