Ki hogyan kezdett új életet válás után?

Évekig megalázott, egyre jobban éreztem, hogy már nem vele képzelem el a jövőmet. Az utolsó négy év már nagyon rossz volt. Aztán rájöttem, hogy ha nulla forinttal indulok az új életbe, akkor is jobb lesz.

Elköltöztem, mindenemet hátrahagyva. Szó szerint. Egy kartondoboz volt az összes bútorom kezdetben. A munkahelyemet is ott kellett hagynom, mert odajárt zaklatni. Nagyon nehéz idők voltak, rámentem lelkileg, de megérte! Sokkal boldogabb vagyok a mostani párommal, mint vele voltam.

Megcsalt az exem mert eltávolodtunk egymástól, a probléma megoldás helyett, ő ezt a könyebb utat választotta. Nem gondoltam megmondom őszintén, hogy képes lenne ilyesmire. Végül javaslatomra elváltunk, én már többé nem tudtam rá úgy nézni, megbízni benne, meg hát egyébként is milyen ember már az aki megcsalja a párját....

Tisztában voltam hogy nehéz lesz újra párt találnom, mivel introvertált személyiségem van. De ennek ellenére ezt az utat láttam jobbnak mint hogy egymás mellett szenvedjünk.

Az hogy vannak gyerekek, van akinek nem okoz problémát, de van aki rögtön kijelenti hogy nála kizáró ok. Ezt el kell fogadni. 3 éve vagyok egyedül, leszek is még jó darabig úgy gondolom. Ez alatt az idő alatt pár randi jött össze csak.

Hogyan éltem/élem meg?

Nehezen, dehát az élet attól még megy tovább.

Ha nem lenne a 2 gyerek azt hiszem sokkal roszabb lenne. Örülök hogy legalább ők vannak nekem, mégha ritkábban is láthatom őket. Jelenleg ők tartják bennem a lelket :)

F36

Kezdem az okkal: megcsalt.

Nem kezdtem új életet, folytattam a régit. Gyerekek, munka, barátok, minden változatlan maradt. Csak az exem kikerült a képből. Mivel addig se sok vizet zavart, nagy változást nem jelentett, hogy elköltözött.

Idővel találtam párt, össze is költöztünk. Véle élni teljesen más, ha ő elmenne, hatalmas űrt hagyna.

Utólag belegondolva, ha lett volna eszem, sokkal előbb beadom a válást.

Igazából a leírásból nem derül ki nekem egyértelműen, de feltétezem hogy nő vagy.

A mai világ arról szól, hogy dobjel mindent, vegyél újat, mintha valami boltban lennél. Az az üzenet hogy nem kell aklamazkodnod mert aki nem alkalmazkodik hozzád, az nem is érdemel meg igazán. Sex és New york. Persze a mesében. Itt a realitás:

Nekem pont a napokban lesz 11 éve, hogy szétmentem az első férjemmel és nagyon sokáig a becsületem, a büszkeségem volt erősebb mint a szívem (vagy az eszem), de ma már ki kell hogy mondjam nem jó döntést hoztam mikor a most már nagyon apróságnak tűnő dolgokon civakodtam majd elváltam a férjemtől, és a saját fejem után, barátnőim tanácsa után mentem. Igaz hogy nekem csak egy gyerekem volt de borzastzó nehéz volt egyedül indulni, vagy más „terhével” együtt nevelni, hiába segítettek a szülők, rokonok. Még a városból is elköltöztünk.

Azóta egyet tanultam meg, az ember nem gondolná, de mindig van lejjebb. És nem csak én mondhatom el magamról hogy nem voltam szerencsés. Barátnőim, és unokanővérem példája is hasonló, ő még külföldön is megpróbálta, ebből tudom hogy nem egyedi eset. Náluk olyan is volt hogy a hős szerető a 7 éves kislányát taperolta míg nem volt otthon, persze csak addig amíg ki nem tette a lakásból, ami egyébként nem a pasié volt! Gyerek sérült, pszihológus, nemsorolom. Nekem volt aki három évet vett el az életemből mire rajöttem sokkal nagyobb sz**hazi bárkinél, a volt férjemnél 3x is, persze kifelé mindenkit meg tudott téveszteni. Szóval pár nagyon ritka pozitív kivételtől eltekintve, olyan beteg, perverz, eltorzult, szenvedélybeteg férfiakat ismertem meg a férjem után, hogy egyre inkább csak megerősített, hogy ez csak rosszabb lehet nem jobb. Nem véltlenül vannak ezek egyedül, de mégis bemagyarázodd magadnak, hogy na majd ő lesz az akivel… hát végül megtudod hogy nem, és megint veszitesz egy adagot az önbizalmadból. Persze sokakat elvakít a rózsaszin köd, és az orrukig sem látnak. Ők maradjanak ködben, lehet jobb is nekik igy, vagy lehet nem is akarnak távolabb látni az orruknál. Bocsánat az élet más részén nem vagyok ennyire pesszimista, de a véleményemet kérdezted, leírom.

Vissztérve a kérdésedre, valljuk be igazan, a rendes, jómódú, jóképű pasik, akik találhatnak maguknak nőket bármikor, nem igazán az egy - két – vagy bármennyi gyerekes anyucikákat fogják előnyben részesíteni. Még akkor se ha esetleg tényleg komolyan gondolják, és életük párját keresik. Természetesen kalandozni, szórakozni jó az „anyucika is”, ezt sajat magam szemszögéből tapasztaltam, de mikor komolyra fordulnának a dolgok, akkor gyorsabban tűnnek el mint ahogy előkerültek. Pedig nagyon csinos voltam, jó munkahelyeim voltak, adok magamra, pláne ebben a szituációban nem engedtem el magam soha, még ha komoly anyagi nehézségeim is voltak az egyedüli gyereknevelés miatt. Megnéztek, udvaroltak a férfiak ugyanúgy mint fiatal éveimben ha nem jobban. De a sztrori más mikor kiderül hogy „voltál férjnél”……….. és „jaaaa gyerek is van” ???? Ez rengeteg erőmet és energiámat kivett, ennyi csalódás után csak gyengének érzed magad.

Másik tapasztalt. A társadalom, az ismerősök, a szomszédok, meg egyébként mindenki összesúg, rosszindulatú a gyerekét egyedül nevelő anyukák megítélése kapcsán. Nagyon éles volt a váltás mikor szétmentünk. Cáfolja meg ezt bárki is, tapasztaltból beszélek. Kivételek persze ebben is vannak, de a nagytöbbségről beszélek. És még akkor is mikor a szemedben kedvesek, valójában arra gondolnak, hogy „na ezt is otthagyta a férje”, holott halvány fi*gja sincs mi történhetett, lehet a nő tette ki vagy jött el. Ezt a megvető tekintet, fúrás, mocskolás főként a nőktől jön.

A férjedről, a problémáról nem sokat irtal? hacsak nem egy beteg perverz állat, vagy nem az van hogy hetente agyonver, vagy elissza elherdálja az összes pénzeteket, akkor szerintem próbáld meg vele újra. Miért? Más sem lesz különb, egy kutya mind. Viszont valamiéert csak bele szerhettél anno, valmiért csak vele voltal eddig, nem szül véltelül senki sem gyereket. Tedd fel a kérdést miért voltal vele eddig? Semmi sem volt jó? Akkor te vagy a ***** már bocs

Én ha tehetném visszamennék és újra próbálnám. Tudom hogy még sokan igy vannak csak túl büszkék ezt kimondani. Megpróbálnám magunk miatt is, a fiam miatt is. Ha nem jött volna össze az ujbóli nekifutás, legalabb tudnám hogy én mindent megpróbáltam, és nem magamat okolnám most mert meg sem próbáltam alkalmazkodni.

Sokat változtam én is 11 év alatt, senki sem fiatalodik, ezért leírhatatlan érzés mikor a facebookon a nálam joval fiatalabb „kedvesével” élik a boldog életüket, nyaralás, mosoly, haverok buli fanta. Meg tudnam folytani azt a nőt, pedig semmit nem ártott nekem, és irigy sem voltam soha. 

Bocsanat szókimondó voltam, de jól esett magamból kiirni név neélkül ha mar valaki kérdi, mashol ugyse nagyon emlegetném a példámat, nincs benne sok büszkeségem. Röviden: Nekem se és sok ismerősömnek sem jól sült el, én rosszul jártam, életem törésponjtaként látom a válásunkat. Sok szerencsét vagy kitartást neked