Kitartanál a párod mellett, ha csontvelő és tüdőrákot diagnosztizálnának nála?

Még egy barátot sem hagynék magára pont, amikor a legnehezebb időszakon megy keresztül? Sőt, durvábbat mondok: amikor lehet, hogy már nem sok ideje van hátra?

Bocs, de szerintem aki ilyenkor lép le, az egy embernek nem nevezhető hulladék. Ráadásul nem is egy olyan betegségről van szó, legalábbis jó ideig, amelyiktől mondjuk kevésbé vonzó lesz az ember. Mondjuk ha valaki elveszíti az összes végtagját, összeroncsolódik az arca, stb, emberileg akkor is féregség magára hagyni, de szerelmileg meg tudom érteni, hogy ilyenkor már nem tud vonzó lenni. De akkor, amikor a betegségnek semmi hasonló tünete nincs? Eleve a szerelem ott kezdődne, hogy többre értékeljük a másikat, mint egy szexbábut, amit ha meghibásodik, egyből kidobunk.

Pedig 8 csak azt mondta ezzel, hogy ahol nincs kapcsolati tőke, ott nem maradna. Ebben igazat is adok neki, hiába köpködtök rá. Majd pont ott fogtok állni egy szerencsétlen ágya mellett, aki halálos beteg, mikor egy rohadt teát büszkeségből nem főztök a másiknak és még bele is rúgtok, ha meg van fázva mondjuk, álszent bagázs.

32/f

Mi a baj 32f?

Persze, hogy kitartanék.

Olvass itt olyan kérdéseket, amiben szó van a betegápolásról, aztán meglátod.

32/f

32f

Attól, hogy más h..e, nekem nem kell annak lenni.

# 9

Na, aztán te is bizonyítottál az emberségedről haver ezzel a kijelentéseddel, a sok bugyuta meg behódol :)

Akkor is tartom magamat, itt nem barátról van szó vagy hozzátartózóról, akivel felnőttem, illetve életem szerelméről, leírtam, ilyen esetekben persze, hogy kitartanék. Beismerem, nem igazán szép és etikus dolog, meg az is elmond valamit rólam, hogy miért vagyok együtt egy olyan személlyel, akiért ilyen helyzetben nem tartok ki? Ez most nem fontos, de volt ilyen "laza" kapcsolatom, ahol nem tartottam volna ki. Na meg úgy állítotok itt be engem, mintha se szó se beszéd alapján lelépnék, nem így tenném, hanem lassan leépíteném a kapcsolatot és lezárnám.