Elegem van! Szakítanom kéne?

Bizalom nincs abszolút. Tett érte a legelején (tudom, az én hibám hogy visszaengedtem..) tisztelni nem tisztel, csak én őt..bar azis mulik mert allandóan undoritoan beszel velem..

Olyanjai vannak, hogy ul mellettem a kocsiban, vezetek, es szemezget ki ilyen 16-18 eves lanyokkal (mi 26-7 eves korosztaly vagyunk) es amikor szováteszem akkor lehurrog hogy ezek csak ilyen 13 évesek , csak kirakja a mellét és ő csak botránkozásból nézi..de ha sétálunk vahy bármi akkor is bámul minden lányt, kicsit sem zavartatja magát h mellett vagyok.. szóvátettem, ugyanúgy csinalja. meg hogy a vörös hajú lányokba van belebetegedve és hogy énis festessen már be, mindig ezzel jön, ha meg neadj isten lát egyet, teljesen megszűnik körülötte a világ, úgy nézi hogy kb megdugja a szemeivel.. sokszor csúnyán becézget, állandóan butának hív, tehát lealázóan gyere te buta, hajj de buta vagy te mindig olyan kis buta vagy, stb. Dícsér, istenít más lányokat, engem kb soha, pedig a japcsolat elején nyomatta ezerrel, csodált engem. Most semmi önbizalmam. Mindenkit jobbnak érzek magamnál, egy megszürkült szarnak érzem magam. Kb azt érzem hogy senkinek nem kellek/nem kellenék, félek, hohy senki mást nem tudnek szeretni, és engem se szeret már meg soha senki..