Ha kértek valamit a párotoktól megteszi?

OFF: Már miért ne volna természetes, hogy az ember nem mindig a párjával megy mulatni? Konkrétan agyi érkatasztrófát szenvednék el, ha a párom mindig jönni akarna mindenhova velem, attól, hogy párkapcsolatban élek, nem szűntem meg szuverén embernek lenni. Szerencsére Ő egészségesen vélekedik erről, szerintem pont, hogy az a nem normális, ha egy pár tapad egymásra folyton, mint pulira a bogáncs. Persze akad ilyen igény is bőven, keresni kell hasonlóan szerencsétlen, önértékelési zavaros, semmi önálló élettel nem rendelkező partnert hozzá, akinek élete egyetlen értelme és kiteljesedése a párkapcsolata, én sikítva menekülnék előle.

ON: A kölcsönösség egy párkapcsolatban alap. Ugyanakkor az is igaz, hogy kényelmi szempontból én sosem ugráltatom a párom, ha az neki plusz idő/energia, mert akkor ugyanott vagyunk, hogy nekem jobb, de Ő szív miattam. Tök természetes, hogy beugrik értem, ha útba esem éppen, de nem ugrasztom kocsiba, mert elment a vonatom, ha már otthon van (akkor sem, ha fáradt vagyok, biztosan Ő is az), vagy nagyobb kerülő lenne, csak vészhelyzetben. Ez nagyjából minden helyzetre igaz. Alapon szinte mindent magától felajánl, mert átlátja az igényeimet, szükségleteimet, természetesen működik a kommunikáció is, ha tudja készülök valahova és belefér neki, úgyis segít, vagy velem tart bárhova, ha igénylem, de nem késztetem indokolatlan kompromisszumra kényelmi okokból sosem, valahogy ez teljesen normális mederben folyik, különösebb egyeztetés nélkül. A furikázás amúgy nálunk nem téma, mert nekem is van kocsim, de ha úgy adódik, hogy nem vezethetek és macerás lenne a tömegközlekedés, elvisz kérés nélkül, de sosem azért, mert derogál buszozni/vonatozni. Nemrég gyomortükrözésre mentem, alap, hogy jött velem (vitt/hozott), nem is bírtam volna vezetni utána és a rendelésen is ott akart lenni. Szerintem lehet tudni és érezni, hogy mikor mi az elvárható és már régen rossz, ha valaki annyira nem figyel a másikra, hogy mindig kérni kell, ha meg kérés ellenére sem lehet rá számítani, hát, az nem túl bíztató a jövőre nézve.

Értem, kell egy biztos luk, ami mindig rendelkezésére áll, az életet meg old meg magadnak.

Valahol megértem, mert használni, kihasználni a másikat, az egy kényelmes dolog. Elején ez van, mi lesz később?