Téged mennyire próbál irányítani a párod, vagy szól bele a mindennapi életedbe?

Nem szoktuk irányítani egymást. A véleményét el szokta mondani ha valamit szarul csinálok és jogomban áll érveket felhozni ellene vagy igazat adni neki és változtatni. Fordítva is így van.

Illetve van nálunk valamilyen indirekt irányítás amit úgy kell elképzelni, hogy simulunk a másikhoz és nem teszük olyasmit amit a másik nem vesz jó néven. És ez anélkül alakul így, hogy akarattal tennénk érte

Semennyire. Nem vagyunk gyerekek, hogy irányítgatni meg terelgetni kelljen minket.

A véleményünk is 90%-ban megegyezik arról, hogy mi a helyes döntés. Általában bármit csinálsz annak egy jó módja van. Ezt meg kis gondolkodással nem nehéz megtalálni.

De rendszeresen beszélünk minden döntésünkről vagy hogy mit lehetne csinálni, érvelünk mellette ellene stb. A másik véleményét mindig kikérjük, ha ez elmarad akkor is elmondja. Ezt szeretem a legjobban a páromban, megmondja, ha hülye vagyok és nem kertel.

Hogyha nem ért egyet valamivel amit csinálok akkor elmondom, hogy miért gondolom ezt jó döntésnek, hozok mellé érveket. Aztán beszélünk róla és rájövünk, hogy melyikőnknek van igaza. Kommunikáció a kulcs.

Voltak mindkettőnknek helyzetek, amikor irányítottuk a másikat. Arról volt szó tulajdonképpen, hogy mindkettőnkben voltak olyan jó tulajdonságok, amik a másikból hiányoztak, és olyan rossz tulajdonságok amiket a másik útmutatásával tudtunk orvosolni. Tehát például párom hatalmas megfelelési kényszerrel küzdött úgy kb mindenki felé. Én ennek a teljes ellentéte vagyok. Így rengeteget tudtam neki segíteni abban, hogy ezt leküzdje. Ebbe beletartozott az is, hogy néha rákényszerítettem bizonyos dolgokat. De ez a segítség kért dolog volt, a mai napig ezt tartja a legszebb dolognak amit érte tettem.

De amúgy meg maximális bizalommal kezeljük a másik döntéseit. Tudjuk, hogy úgy se csinál hülyeséget. Mindennapi dolgokba abszolút nem szólunk bele. Oly mindegy rám nézve, hogy most elmegy-e meginni valakivel délután egy kávét vagy nem.