A barátnőm egy gyerekben látja a munkahelyi problémáinak megoldását?

Kedves Kérdező! Nagyon megrendített, amit írtál, ugyanis magamra ismertem a barátnődben. Szégyellem magam, ahogy így elolvastam a helyzetedet. Szó szerint ilyeneket mondtam én is, pedig máskülönben eszembe se jutott addig a gyerek. Anélkül, hogy részletekbe mennék, nekem nagyon komoly önértékelési gondokat okozott, hogy nem a megfelelő helyen dolgoztam. Utólag őrületnek tűnik, de én is eljutottam erre a szintre. A környezetem (férjem, édesanyám, testvérem, barátaim) természetesen átlátta, hogy ez lenne a legrosszabb, amit tehetnék, de addig nem tudtam kilépni ebből a helyzetből, amíg magam nem tettem ellene. Azt kell mondjam, nagyon hálás lehetek mindenkinek, főleg a férjemnek a támogatásért. Mellettem állt, bátorított, próbált lelket önteni belém, hogy ne adjam fel, bízzak magamban és találok jó helyet. És természetesen elzárkózott attól, hogy ilyen indokkal legyen gyerekünk. Én sajnos egyre mélyebbre sűllyedtem a negatív spirálban, szerintem a barátnőd is eljutott már arra a szintre, ahol én voltam. Bevallom, nekem pszichológus segítségére volt szükségem és így át tudtam értékelni az életemet, a képességeimet, a magamba vetett hitemet. Rengeteget tanultam magamról és ez segített felismerni, hogy nem a megfelelő helyen dolgozom, és hogy a képességeimnek, habitusomnak megfelelőt kell találnom. Illetve, hogy a gyerek ötlete ebben a helyzetben csak kétségbeesésből fakadt. Erre magamnak kellett rájönnöm, igaz segítséggel, de a belső munkát nekem kellett elvégezni. Nagyon nehéz volt, nekem és a környezetemnek is. 10 hónapig tartott, mire kijöttem belőle és akkor természetesen megtaláltam a nekem való munkát (Ez közel egy éve volt.). A napokban beszélgettünk arról az időszakról és a férjem azt mondta, nagyon szeretett volna segíteni, látta, hogy mennyire szenvedek, de csak úgy tudtam kijönni belőle, ha én akartam a változást. Ebben teljesen igaza van. Így azt tudom neked mondani, hogy nagyon sajnálom a helyzetet, ez nehéz mindkettőtöknek. Te annyit tudsz tenni, hogy biztosítod a támogatásodról, kitartóan mantrázod neki az észérveket és ha nem tud magától kijönni ebből, mindenképpen javaslom a terápiát egy jó szakemberrel. Hidd el, sose gondoltam, hogy ilyen helyzetbe jutok és pokoli volt, de most már túl vagyok rajta és nagyon sokat fejlődtem. Tudom, hogy irracionális az egész és nagyon durvának tűnik, ahogy viselkedik, de én voltam a másik oldalon és hidd el, ő is szenved. Nem tud tisztán gondolkodni, nem látja reálisan önmagát és a helyzetet. Sajnos csak ő maga tud ezen változtatni, de nagyon sokat jelent, ha támogatod. Nem tudom, mi lett volna velem a férjem nélkül. De túléltük és ez még jobban összehozott minket. Ezt kívánom nektek is! Sok erőt és kitartást hozzá! Még annyit hozzátennék, hogy ha ennyire rombolóan hat rá a munkahelye, akkor lépjen ki, különben nagyon mélyre kerül mentálisan. Én a végsőkig kitartottam, bizonyítani akartam, a pénzre is szükség volt, de testileg-lelkileg kikészültem, az utolsó pillanatban léptem ki. Kívülröl talán furcsának tűnhet, de egy olyan maximalista, mindig jól teljesítő, érzékeny embernek, mint amilyen én vagyok és valószínűleg a barátnőd is, egy ilyen helyzet komoly veszélyt rejt, depresszió is lehet belőle, súlyos önértékelési gondok. Remélem nem haragszol, hogy ilyen részletesen leírtam ezt, de nagyon megindított, amit olvastam és nagyon-nagyon szeretnék nektek segíteni.

Figyelj, én ismerek olyan embert, aki ugyanígy gondolta. Utálta a munkahelyét, és úgy gondolta, ez így megoldja majd. A férjével 2 gyereket terveztek, arra is rendezkedtek be, de amikor a kisebbiknél is közelgett a 3 éves kor, az ismerősöm rájött, hogy akkor most vissza kellene mennie dolgozni, és továbbra sem akar, nem oldódott meg semmi... és emiatt lett egy harmadik gyerek is (bevallottan emiatt, ezt nem én találom ki, hanem ő mondta). Most az van, hogy három gyerekkel lehet majd főállású anya státusza, amivel emelt csp jár, és nem kell tb-t fizetnie, a legkisebb 8 éves koráig. De annak is vége lesz egyszer. Akkor lesz az ismerősöm 49 éves. Még nem elég idős, hogy nyugdíjba menjen, új karrierhez, tanuláshoz nincs kedve, a régi munkáját továbbra is utálja. Mit oldott meg ez? Az lesz lehetséges, hogy fizeti maga után a tb-t és a jól kereső férje fizetéséből fog élni ő is, amíg öregségi nyugdíjat nem kap. Hacsak 3 év múlva nem szül megint egy gyereket. De azt sem lehet a végtelenségig, 1 fizetésből 4 gyereket eltartani már necces, főleg, hogyha támogatni is akarják őket fiatal felnőtt korukban. Érted, hogy miért ördögi kör ez? Csak kitolja a problémákat, de nem oldja meg őket, és te fogod megszívni, mert rajtad marad a család eltartásának a terhe és felelőssége. Szerintem ne engedd, és hogyha nem szereted már, akkor inkább szakítsatok.

100%? Eddig gyereket se akart, most meg ha nem csinálod fel, akkor kidob... kérlek

Már így is eléggé megkopasztott. Még most dobd ki a francba, mert egy gyerekkel lesz ennél még sokkal rosszabb, ha már most ilyen.

Nemhogy gyereket nem vállalnék vele, de ilyenek után még tőle is elköszönnék.