Tényleg én vagyok ebben az esetben a p@r@szt?

Nincs igaza egyikőtöknek sem.

Elmehettél volna segíteni anyjának,vagy megkérdezni,hogy kell e valamiben segíteni.De ha ez nem,akkor amikor láttad csuszás van,akkora barátnőddwl megbeszélhetted volna,hogy később talâlkozzatok.1 vagy 1,5 ôra mùlva.Fura,hogy egy órát elégnek gondolsz a családjával t9lteni.Vagy annyit sem hisz még a találka helyre is oda kell érni.

A barátod meg tudhatta volna,hogy a bulizás áll.Gondolom azt hitte,hogy majd Te lemondod,ezért akadt ki.De simán megkérdezhette volna a barátnőzős részt.Ha ismered már a családját,akkor tudhatod,hogy az ilyen bulik náluk csùszósak.

Amùgy csak hülyén jöttek ki a dolgok.Nema szerencsenapodvolt.

Nem beszélgettek eleget,így csak elvártok egymástól dolgokat,ami.a saját értékrend,ésgondolkodásmódotok szerint egyértemű.Emiatt ezt el is felejtitek megosztani a másikkal,

"Párom fél 5kor szólt, hogy kb fél óra -óra és kész lesz az anyukája mindennel otthon. Mondom oké, akkor olyan 6körül megyek és még időt is tudok ott tölteni. Erre párom majdnem fél 7kor szólt, hogy megyek akkor?"

Ez a rész csak nekem nem tiszta? Miért nem mentél oda hatra? Miért kellett fél hétkor újra szólni neked? Ez alapján én úgy értelmezem, hatra vártak már de nem jöttél, ezért szólt újra fél hétkor, hogy mi van akkor? Amire te megint bejelentetted, hogy jó, de akkor megint kevesebb fél órával...

Amúgy, én odamentem volna négyre vagy ötre, ha kész van az előkészület, ha nincs, legfeljebb besegítek, vagy addig is tudunk beszélgetni.

A barátod viselkedett hülyén. Mondjuk azt én sem értem hogy akkor miért nem mentél oda..

Fix programod volt, utána szólt csak a párod hogy ez és ez lesz és, órakig várat aztán még ő van kialadva. Bár segíteni mehettel volna de mindegy.

Nehogy már basszus hozzá kelljen minden programot igazítani.

Ez szerintem szocializációs különbség, csak, gondolom, nem vagytok még együtt elég ideje, és nem tudtad. Én nem hiszem, hogy játszma volt.

Én úgy nőttem fel, hogy nagyon fontos az idő. Családon belül is mindig beszéltünk meg időpontokat és ahhoz tartottuk magunkat. Pl amikor még gyerekek voltunk és otthon laktunk, és tudta már mindenki az órát leolvasni, sokszor volt úgy hétvégén hogy együtt ebédeltünk, aztán megbeszéltük, hogy most szieszta, és mondjuk fél 4-kor indulás a városba fagyizni. És akkor aki ott van, jön, aki nem, az nem, és kész. Ha valamit nem sikerült befejezni, az bizony félbemarad. Én úgy tanultam, hogy a pontosság erény, érték, és nem b**unk ki a másikkal, hogy váratjuk.

Ezzel szemben az összes hosszú távú partnerem egészen máshogy gondolkodott erről. (Talán véletlen, talán mi vagyunk ufók, én nem tudom.) Ott a családban sokszor volt ilyen, hogy megbeszéltünk valamit pl 3-ra, de valami nem lett kész, vagy még szerelgette a nemtommit, vagy eszébe jutott, hogy most akar bemenni a városba valami az összejöveteltől tök független okból, és akkor egyszerűen csak órákkal később lett az, amit 3-ra beszéltünk meg. Én először néztem, mint a lukinyúl, nálunk ilyen egész egyszerűen nem volt. Aztán rájöttem, hogy nem jó az sem, folyton feszengve figyelni az órát, most egy fagyizást nem igaz, hogy nem lehet fél órával elcsúsztatni valami apróság miatt. Ugyanakkor továbbra sem gondolom, hogy oké embereket váratni meg függőben hagyni, ez az "elvileg háromkor kezdődik, de majd hívlak" a halálom, mert mi van, ha valamit pont elkezdek, aztán dobjak el mindent, mert hú, hívnak, menni kell? Vagy pont, mint a kérdező írja, üljek otthon és lessem a telefont, hogy mikor méltóztatnak hívni? Annak mi értelme van?

Szerintem kell lennie középútnak, és nektek az lesz ezek szerint a dolgotok, hogy ezt megtaláljátok. Beszéljetek erről, más módja tényleg nincs. Családon belül oké, hogy rugalmasak vagyunk, de a másik szabadidejével sem szórakozunk. Az nincs rendben, hogy a 3-ra megbeszélt program fél 7-re csúszik, az ugyanakkor rendben van, hogy kicsit később kezdődik valami. A lényeg, hogy minden család máshogy működik, és nektek ezt össze kell hangolnotok.

Szerintem elég bunkó voltál.

Eleve azt nem értem, hogy ha délután nem volt mit csinálj és amúgyis bevolt tervezve neked, hogy 3tól mész, akkor miért nem tudtál elmenni, ahelyett, hogy otthon kuksolsz és most felhányod neki, hogy te várakoztál. Alapból a párodról van szó, aki elvileg hozzád tartozik, nem egy idegen, akire tényleg időpont alapján kell menni. Simán mehettél volna és max besegitesz a készületekben, pároddal lehettél volna.

Tök ciki amúgy, hogy képes voltál megjelenni és fél óra múlva eltüntél.

Egyébként ha nem egy ritkán összehozható találkáról volt szó, tényleg átrakhattad volna, hogy a párodékkal tudj normálisan időt tölteni. Abban az esetben ha meg halaszthatatlan programod volt 7-től, tényleg megjelenhettél volna náluk a megbeszélt időben, s 7kor elmentél volna. Nem otthon unatkozni és ezért még ő a hibás, ugye...

De lehet én vagyok ómódi, amiért én a párom családját is sajátomként szeretem. S itt inkább arról van szó, hogy legalább a párodért megtehetted volna, ha nem is miattuk.

Az meg tényleg nem tiszta, hogy miért mondtad, hogy 6ra ott vagy, fél hétkor pedig újra kellett szólnia, hogy mi van már.

Oké későn, szólt biztosan csúsztak az előkészóletekkel és nem gondolta volna, hogy csak addigra lesznek meg mindennel.

Kérdező, miért szervezel egy napra két programot? Egy születésnapra nem illik csak úgy "épp hogy csak beugrottam" módon részt venni. Ha fontos számodra akkor bizony rászánod azt a napot és nem kalkulálsz mással. Bartánővel bármikor tudsz találkozni nem? Szülinap pedig évente egyszer van..Én már 17h körül jeleztem volna a barátnő felé, hogy bocsi, de elhúzódott a dolog, nem rakhatnánk át a talit egy másik napra? Igaz barátnő megérti. Igy meg tényleg úgy jött le, hogy a barátnő van az első helyen.

"Párom fél 5kor szólt, hogy kb fél óra -óra és kész lesz az anyukája mindennel otthon. Mondom oké, akkor olyan 6körül megyek és még időt is tudok ott tölteni. Erre párom majdnem fél 7kor szólt, hogy megyek akkor?"

Szóval legkésőbb fél 6ra odamehettél volna. Ehelyett te húztad az időt még egy órán át, holott készen állva ücsörögtél állítólag fél 3tól.. és még te vagy felháborodva. :)

"Párom fél 5kor szólt, hogy kb fél óra -óra és kész lesz az anyukája mindennel otthon."

Nem másoljuk be többször. Felnőtt ember odamegy fél 6ra, a többi csak hiszti.