Szerintetek az rendben van, hogy a párom azért akar elmenni egyetemi tanárnak, hogy ne kelljen annyit dolgoznia?

Attol fugg mit jelent az "olyan jol" de ezt csak a kerdezo tudna megmondani. Ha azt hogy nincs tobb nyaralas balin az tenyleg nem a vilag vege. De ha pl nincs fittnessberlet, vagy a minosegi etelek lekerulnek a palettarol, vagy hogy egy belfoldi hetvegere el tudjanak menni barmikor.... az mar sztem szhar foleg ha elotte megvolt. Es szerintem ezek nem luxus dolgok hanem egy normalis elet reszei (nyilvan amig a nonek volt fizetese az is hozzajarult ehhez.)

Es azert egy gyerek sok kiadassal jar...

Önmagában az egyetemen senki nem a tanári fizetéséből él (bértáblás a fizetés 120 ezer az alap. Ha adjunktusi fokig viszi akkor már kb 220-at visz haza).

Az egyetemi tanárok zöme vállalkozásban dolgozik, mint független szakember, ebből van a fő bevétel.

Ha csak a tanári munkát nézzük az valóban nagyon laza lenne. De ha belevesszük a vállalkozást (általában tanszékenként van egy vállalkozás ahol szaktanácsadói csoportokba tömörülnek), akkor a munkaideje még kaotikusabb (hol otthon lesz, hogy egész nap valahol máshol), nem ritka, hogy 10-13 órák mennek el a napból a munkával.

Ezt érdemes szem előtt tartani.

Akik szerint ez rendben van:

Mindegy, mekkora volt a kereset, a maximum GYED 200 ezer, bruttóban. A kezdő tanári fizetés a bértábla szerint olyan 120, szintén bruttóban.

Nem vagyok könyvelő, de a gyerek után járó 10 ezres adókedvezménnyel és a családival is olyan 230 ezer körül lesz a teljes bevétel, három főre. Ez akkor is karcsú, ha tehermentes saját lakás van, alacsony rezsivel.

7.

De itt most egyesek nem arról rikácsolnak, hogy a kérdező párja leszar mindent a világon. Nem akar dolgozni, nem vitte semmire, egész nap lopja a napot, stb. Mondom min sírtok:

"Brühü-brühü, mostantól csak havi 500 ezer forintból kellene megélnünk 700 ezer helyett"

Nyilván nem pontosak a számok, de nagyságrendileg erről van szó. Na ez már teljesen az, hogy pénz-pénz-pénz, pénzből soha nem elég, pénzből minél több kell, csak a pénz a boldogság és az elégedettség egyetlen mércéje, stb. Nők, miért nem elég a pénzből soha? Miért az alapján lövitek be egy férfi értékét, hogy mennyire hajlandó megszakadni a munka súlya alatt? Van annyi pénz a világon, amennyit ne tudnátok elkölteni, vagy nincs?

#13

Pedig mennyien élnek ennél jóval kevesebből (és itt nem az örök TB-csalók és a kisebbség értendő), még úgy is, hogy mindketten dolgoznak, csak azért, mert legtöbb helyen "régiós bér" jár (ilyenkor elmarad az árak meghatározáskor előszeretettel hangsúlyozott "uniós átlag"-hoz igazodás) meg a többi szokásos kifogás.

#7

Jó, és annak mi értelme van, hogy elhajtják olyan helyre ami utál - ennek következménye lesz az egyre negatívabb morál, rosszabb esetben szenvedélybetegségek - férfiaknál ez általában alkoholprobléma - mivel nem is beszélhet majd arról, hogy utálja, mert "muszáj csinálnod és kész, ne panaszkodj, kell a több pénz" lenne tőled pl. a reakció (ami zanzásítva a válaszod). Még rosszabb esetben stresszelni fog és rámegy az egészsége ami aztán 0 Ft-ra csökkent a bevételét (vagy talán annyira amennyit az állam segélyként-rokkantnyugdíjként kiutal)

Ez mindenképp zordabb eredményhez vezetne, mint az, ha vált egy valamivel kevesebbet fizető, de számára kellemes állásra. Az a baj, hogy ő se egy gép akit majd néhány verbális ostorcsapással "helyre lehet tenni"...

De szo van arrol hogy utalja? Ha igaz amot a kerdezo ir errol nincs szo, csak 40 ora helyett 20at akar dolgozni...

Ami oke lenne egyedulallokent. Vagy akkor segitsen be a gyerek korul. Ez is kompromisszum.

Meg ha koltseges hobbija van akkor remelem arrol lemond, hiszen a kevesebb penzbol most meg a gyerekre is kell kolteni.

#18

"Vagy akkor segitsen be a gyerek korul."

Ez alapnak kellene lennie. Bár lehet pont ezért vált, hogy többen legyen velük? (ez persze csak opció, de ez IS egy lehetőség, vannak ilyen férfiak is, még akkor is, ha az átlag nem erről híres)

De nem tudjuk utálja-e, a kérdező saját nézőpontját ismerjük, oldalvonalról könnyű rámondani, hogy "nem stresszes"... Pedig lehet az. Az, hogy nem terheli ezzel a családját nem jelenti azt, hogy nem így van. Ismerek olyan férfit - rokon - akinek a munkájáról bár tudtuk, hogy nehéz, sokszor hetekig elvolt, de "nem stresszes" lehetett volna mondani - aztán mint kiderült jó 30 évvel később, sokszor komoly baleseteket szenvedett, volt hogy kórház miatt maradt még el pár hétig - de ezzel senki nem törődött, ő pedig eltitkolta, mert a felesége a zsigeri "kit érdekel, ne panaszkodj, ez a dolgod, nyomás dolgozni akkor is ha belehalsz" stílusban reagált volna. (Pláne, hogy a tüdőgyulladására is így reagált). A nő nem nagyon dolgozott, alibi munkája volt negyedannyiért, heti 2 munkanappal. Persze ha nekik ez így jó... Az ő dolguk.

Szerintem a legfontosabb az lenne, hogy az ember úgy-ahogy szeresse a munkáját, még akkor is ha nem olyan jó.