Ti miért csaltátok meg a szerelmeteket/ barátotokat/barátnőtöket?

Én azért csaltam meg a párom, mert hajtott a vérem. Kíváncsi voltam, milyen lehet mással. Ő volt nekem az első és akkor voltunk 5 éve együtt, amikor megcsaltam. De rájöttem, mennyire jó az ágyban, mert a másik fél valami katasztrófa volt. XD szóval többet nem csináltam ilyet, 8 évig voltunk együtt, sosem derült ki hogy megcsaltam, más okok miatt lett vége.

Jelenleg is van párom, de eszembe sem jutna megcsalni, kettejük között kiéltem magam, és mindent megad számomra, amire úgy érzem szükségem van. Ennyi a titka. Ha minden igény ki van elégítve, fel sem merül az emberben, hogy megcsalja a párját.

27N

Először is had kezdjem azzal, hogy én nagyon fiatal voltam, mikor belekerültem a megcsalás sűrűjébe; velem csaltak meg egy feleséget. Az a férfi volt nekem annyira az első mindenben, hogy előtte még nagyon kezet sem fogtam, ölelkeztem volna fiúval. Épp ezért, mert előtte semmi tapasztalatom nem volt szexualitás terén, nem gondoltam, hogy ebben bármi rossz is lenne. Habár tabu volt, de ő annyira természetes dolognak állította be, hogy fel sem merült bennem az ellenkezője. Akkoriban nem is annyira a szexualitást láttam abban a kapcsolatban, hanem az intimitást.

Ezután már csakis ilyen szemmel tudtam nézni a világot. Ha másnak, akkor nekem is szabad, nagy örömmel kezdtem ki párkapcsolatban lévő srácokkal. Volt, hogy előre kitervelten, aljas szándékkal mentem rá egyesekre. Mindent megcsináltam, amihez csak volt képem. Ha esetleg elbizonytalanodtam volna, akkor az volt az indokom rá, hogy nem vagyok elég magabiztos, ez majd helyrebillenti az önbizalmam.

Aztán meglett az első párkapcsolatom is. Elég késői életkorig húztam a dolgot, 17 éves voltam, mert mindig is féltem az elköteleződéstől. Nekem pont tökéletes volt az, hogy egyik este szenvedélyesen egymásnak esünk valakivel és másnap mindenki megy a dolgára, nincsenek komoly érzelmek. Mondanom sem kell, nem sült el túl jól az a kapcsolat. Már a kapcsolat kezdete előtt a megcsaláson gondolkodtam, sokáig egyébként fizikailag nem is történt meg, csak érzelmileg. Egy rendes srác volt, de tulajdonképp nem is éreztem iránta semmit, csak az ismerősök előtti látszat fenntartásáért maradtam a kapcsolatban. Szégyelltem őt, nekem ő nagyon gyerek volt, nyilvánosan alig mutatkoztunk, többek közt azért is, hogy egyszerűbb legyen nekem az ismerkedés. Hízelgett nekem a tény, hogy a barátom úgy odáig volt értem, mert ezelőtt senki nem rajongott értem, ennek ellenére valahol le is néztem, mert ennyire papucs volt és a háta mögött mindenféle gúnyos jelzőket aggattam rá, kibeszéltem. Pont ez vezetett a féktelen megcsaláshoz. Ő papucs volt, nekem mindig is a bunkó, agresszív férfiak tetszettek és tudtam, hogy semmi következménye nem lesz annak, ha én megcsalom őt, mert ugyanúgy átmegyek hozzá másnap és vacsorát főz nekem és álomba fog puszilgatni. Leírva szörnyen hangzik, tudom, de nem tagadom, ez volt a 17 éves énem.

Azóta azért már fejlődtem személyiségileg, ilyen féktelen mellédugást nem engednék meg magamnak, már csak azért sem, mert jobban vigyázok a testemre, de ezt még ma is úgy gondolom, hogy ha megint belépnék egy kapcsolatba, rögtön egy megcsalással kezdenék, mert sajnos manapság már annyira nem álldandó semmi sem, hogy vesztesnek érezném magam, ha a párom megcsalna engem én meg otthon a kis zsepimbe zokogva sírnék. (:

Nem tudom, hogy ha akkor tininek nem találkozok azzal a férfival és engedem meg neki azokat, amiket megengedtem, akkor másmilyenné váltam volna-e, ideiglenesen lehet, de valahol szerintem ez belém is volt kódolva. Nem tudom, szívesen beszélgetnék erről egy szakértővel.