Idegesíti a páromat a fiam. Mit tegyek?

"Szerintem minden rendbeb lesz, de mindenképp óvakodj a párod türelmetlenebb hozzáállását a mostoha voltával magyarázni."

blődség!

a párod azért is lehet frusztrált a fiadtól, mert nem saját húsa, vére.

ha nem szereti, ha nem fontos neki a fiad, akkor a puszta létezése is idegesíti, és kevésbé türelmes vele.

a szülői irányítást ne add ki a kezedből, és a gyerek legyen az első.

Nem blődség. Akár a sajátjaként szereti a párja a fiút, akár idegennek érzi és csak erőt vesz magán, akár a kettő valamilyen átmenete, nem szabad ezt a szemébe vágni, komolyan kell venni, meghallgatni az érveit.

Könnyen lehet, hogy az anya elfogult és nem jól ítél meg helyzeteket

Nálunk nagyon picit hasonló a szitu, a párom kisfia 12 éves, én vagyok a nő, de a kisfiú csak kéthetente illetve évi 2-3 alkalommal 1-2 hetes időre jön.

Amikor a párommal megismerkedtem, nagyon örültem, hogy van egy fia, úgy éreztem, hirtelen lett egy családom. Évek teltek el úgy, hogy nem volt semmi gond, és kb fél éve kezdte nálunk is a fiú a kiskamaszkodást. Olyan dolgokat csinál, amiket én elfogadhatatlannak tartok. Ha számít a mostohaság, akkor abban, hogy kevésbé vagyok vele szigorú, mint a sajátommal lennék.

Pl olyanokat csinál, hogy az én anyukàm szülinapi ünnepségén mindenkit ledumál a színről, mindenki előtt kommentel mindent. Nagyon zavaró (hálistennek a szüleim teljesen megértik a helyzetet, tudják, hogy kiskamasz, azt is, hogy dolgozunk rajta).

A párom annyira boldog, amikor ott a fia, és ő vele akar lenni, nyilván ő érdekli jobban, mint az én szüleim, hogy nem is érti mért baj, ha csak a gyerek beszélt egész ünneplés alatt. Kicsit sarkítok, hogy érthetőbb legyen.

Engem pl nagyon bántana, ha a párom azt mondaná, hogy a mostohaság miatt van, mert nem.

Pár hónap alatt amúgy nagyon nagyon sokkal jobb lett a helyzet, egyszerűen volt egy ilyen fázis, amikor próbàlgatta a fiú a szerepeket, és néha mellé lőtt. De ha nem mutatjàk neki a jó utat, őneki sokkal nehezebb!

Az nem megoldás, hogy kidobod a párodat. Ha a gyerek édesapja lenne, akkor se válnál el azért, mert ők ketten nem jönnek ki.

Mit tennél, ha vérszerinti apa-fia páros lenne?

Egyébként nyugodtan le lehet pontozni, de bevallom: anyaként is voltak időszakok, mikor a saját gyerekeim az idegeimre mentek, pl. a pubertás kezdete pont ilyen. Csak nekem van már egy 11 éves lányom is, és hidd el: a fiúkkal könnyebb. De ma is gondolkodtam, hogy egyikkel agyoncsapom a másikat, és ha időben kitekertem volna a nyakukat, akkor már szabadulnék. De ettől még nem válok el az apjuktól, és nem hagyom itt a családot, hogy bocs, de elég volt.

Oldjátok meg egy családként. Akár családterápiával is.

Hatalmas nagy probléma lenne EGYÜTT nevelni azt a szerencsétlen gyereket?

Ha már úgy is egy család vagytok

Keressetek kompromisszumot

Igen, de az nagyon káros, ha a gyerek ezt megérzi. Ilyenkor amúgy is hajlamos rivalizálni az apjával, és ha még Te vagy az engedékeny is, akkor el fog Veled kezdeni szövetkezni az apja ellen.

Nagyon igaza volt párral felettem annak, aki azt írta, hogy állj át a párod oldalára. Családterápiában ez egy tök fontos szempont, ha ilyen generációk közötti összefogások vannak vki ellen.

És ha ez a párod, aki ráadásul nem tudom mennyire érzi magát kívülállónak, akkor az nagyon nem szerencsés.

Azzal is egyetértek, aki családterápiát javasolt.

Jussatok a pároddal kompromisszumra, illetve a nehezen megítélhető helyzeteknél (pl. ez ilyen szubjektív, hogy kicsit túl sokat beszélt, kicsit "pajtisan" beszélt stb) egyezzetek meg, hogy mikor és ki szól, de a gyerek ne lássa, hogy egyetnemertés van, mert ki fog játszani mindkettőtöket. Ez a "dolga" ebben a korban.

És a visszabeszélést szerintem komolya kell venni, de ez megint szubjektív, én nagyon ideges leszek tőle. Vèleményt lehet mondani, de nem feleselni.

Még annyi kérdésem, ötletem van, hogy hogy álltok hazimunka terén, mit végez a srác? Nàlunk az bevált, hogy feladatokat kapott (nem ilyet, hogy söprés vagy mosogatás, de csak azért nem, mert nem itt lakik), hanem pl játsszon egyet a kutyával, vigye át a sütit a nagypapának, segítsen a kertben.

Egyrészt ha nő a kompetenciája, akkor nem a szájalásban éli ki magát, másrészt akkor látja, hogy nem ért mindenhez, hiába kezdte már azt hinni, hogy de.

De ez csak egy ötlet és lehet, hogy nem is releváns Nálatok.

# 12

magyarázod a bizonyítványod!

nem az jön le a szövegedből, h. a pasid gyerekét annyira szeretnéd.

talán újrakeretezed a dolgot, és azzal magyarázod, h. a gyerek kamasz, és amiatt nem a szíved csücske... valójábansztem soha nem is volt.

éppen egy kamasz gyerekkel kéne nagyon jó fejnek lenni, mert ez egy érzékeny, fontos korszak.

de ha ő a mostohagyerek, akkor persze, h. púp a hátadon, és a havi 2 alkalmat is soknak érzed.

"Nagyon igaza volt párral felettem annak, aki azt írta, hogy állj át a párod oldalára."

én utálnám anyámat, ha a mostohafater oldalára állna, és nem az enxémre.

egy anya-gyerek kapcsolatot nem írhat felül semmilyen faszival vló kapcsolat.

azokról a nőkről is megvan a véleményem, akik inkább a pasit szolgálják ki, és a kedvére tesznek, és elárulják a gyerekeküket, második helyre kerül.

nekem a gyerek lenne az első.

és nem kötötködnék vele, mert tanultam fejlődéslélektant, tudom, h. megterhelő amúgy is a kamaszkor.

támogatnám, emlékeznék arra, én is voltam vásott kamasz.

és mélyen elgondolkodnék, kell-e nekem olyan élettárs, aki szemében a fiam csak egy problémahalmaz.

Te már csak tudod.

Ez a gyakori egy vicc amúgy. Mindenki belevetít mindent a másik írásába és tényként közli.

És az az anyuka, aki azt írta, hogy az egyik gyerekével akarja agyoncsapni a másikat? Az gyilkosjelölt vagy mi? (Szerintem cuki volt a kommentje amúgy).

A párom gyerekét szeretem és nem púp. Volt közös programunk az anyukájával és az ő családjával, és direkt megfigyeltem, miért és mikor szól rá az anyja, hát sokkal szigorúbb, mint bármelyikünk, és még őt se mondanám szigorúnak.

Nagyon káros ahogy félremagyarázod a kommentemet, mert sok tényt, ötletet írtam (azzal ellentétben, aki szerint "semmit nem tudsz tenni). A kiskamasszal kedvesnek kell lenni, nem kritizálni a személyét, de a határokat meg kell szabni, és jelezni kell neki, ha nem jó a viselkedése (mert nem tudja! Pl hogy beszéljen a vendégségbe egy vele kedvesen de kicsit lazán beszélő felnőttel, mert ha adod alá a lovat, elszáll öt perc alatt. 12 évesekről van szó, nem pattanásait szégyenlő, önbizalomhiányos nagy kamaszról).