Ha találkozok valakivel és érzem hogy van köztünk kémia azt ő is érzi vagy nem?

Szerintem meg nem biztos.

Sztori time:

Egy egyetemre jártam egy fiúval, aki eggyel felettem járt, köszönőviszonyban voltunk a suliban, mosolygott, facen rámírt. Nem mondanám, hogy beleszerettem, de szimpi volt 0-24 chateltünk, elhívott randira, sétálni, beszélgettünk, nevettünk, jó volt a hangulat nagyon, aztán adott két puszit, és hazament, mert másnap 8-ra ment vizsgára. Megértettem.

Másnap nem írt, csodálkoztam miért, mert jól elvoltunk. Ráírtam én, annyit írt hogy sikerült/ nem sikerült- ezt nem tudom, egy 4 éve volt kb.

Aznap du.nekem is volt egy nagyon nehéz vizsgám, letettem 4-esre. Nagyon boldog voltam. Nem szoktam inni, évi max 2x, de most elhívtam egy buliba a barátnőmet, ünnepeljük meg, mert nagyoooooon nehéz volt.

Elmentünk. Ott volt a pasi is, le se...

Írtam neki másnap reggel, hogy most mi is a baj? Megbántottam?

És annyit írt köztünk nem működik a kémia..

WTF? :D

visszaírtam, hogy miért nem mondta? Jól elvoltunk...

MAi napig nincs válasz.

Szerintem is előfordulhat hogy csak az egyik erzi/veszi észre.

Vagy az egyik úgy érzi hogy van, aztán kiderül a masikről hogy ő meg nem úgy gondolja.

Es nyilván olyan is van hogy az egyik akarja hogy legyen kémia, beképzel dolgokat annak, közeledesnek de valójában önmagá ámítja mert azt akarja hogy úgy legyen.