Aki 45 éves koráig nem köteleződött el, az már nem is fog? Ha eddig kialakultak a rutinjaid, abból már nem igazán engedsz?

Randizom 3 hónapja egy 45 éves férfivel.Bemutatott mindenkinek,család,barátok,vacsora stb.

Úgy kezel,mint egy királynőt,de megszokta az egyedüllétet illetve vezető pozícióban van és néha főnökösködő.

Illetve sokszor ha randizunk,latom,hogy ideges és máshol jár az agya,és olyankor rosszul reagál,arra is ha ugratom.Mindenkivel ilyen amúgy,a hugával is...utálja ha félbeszakítják,és általában neki kell,hogy igaza legyen...Nekem annyi nem tetszik ebben,hogy ha szar kedve van,akkor miért akar találkozni?(nem szex alapú a kapcsolat,ma pl felhívott,h mennek a haverjával kajálni,velük tartok-e?.) Már láttam,hogy nincs topp hangulatban(pedig ma nem dolgozott,de a vacsi közepétől kicsit sündisznó volt,mert eszébe jutott,hogy meg kell csinálnia valamit..)

Tudom,hogy sok gondja van és hálás vagyok,hogy időt szakít rám,de ugye ez az attitűd ilyen marad neki már? Az a baj,ő ilyenkor nem veszi észre,hogy keményen szól vissza,múltkor a huga is sírt,de őt sem ölelte meg,vagy semmi bocsi,csak annyit mondott,hogy:most nincs kedvem ilyen drámákhoz,majd holnap hugi....Ő racionális ember én meg érzelmi alapon közelítek meg mindent.Esetleg jó tanáccsal el tudnátok látni?Köszönöm