Titeket is megdöbbent, hogy a törékeny, érzelmes és romantikus nők erős és érzelmileg kiegyensúlyozott jóképű srácokat akarnak és nem érzelgős, romantikus, szerelmet vallós, virágot vásárlós típusokat?

"Egyébkét honnan tudod, hogy ronda vagyok? Látod ez is azt bizonyítja amit írok."

Onnan gondolom, hogy ha jóképű lennél, akkor nem írnál a jóképű pasikról úgy mint egy másik csoport, ráadásul elég negatívan feltüntetve őket. Már a kérdésben ketté szedted a jóképű srácokat és a szerinted romantikus, rendes pasikat. Nyilvánvaló, hogy te az utóbbiba sorolod magad.

"A tudományos érvelés általában úgy működik..."

Akkor meg te se akard kijelenteni, hogy milyenek a jóképű férfiak, mert nem igaz. Ez csak a te eltorzult véleményed.

"ha a srác jóképű a nő még a mentális betegségeket is tolerálja neki, depressziót, pánikot stb."

"aki helyes az érzelmileg kiegyensúlyozott és határozott."

Ne mondj ellent magadnak :D

Rengeteg dologba lehetne belekötni, amit ide leírtál. Eleve, nevetséges, hogy te jobban tudod a nők (mint egy egységes forma) vágyait, döntései mögött álló gondolatait, mint ők maguk, sőt, előre meg tudod jósolni a jövőbeni tetteiket is. Azért ez már tudás a javából. A helyedben könyvet írnék, hogy minél többen megvilágosodjanak.

Még a sokkal kevésbé összetett viselkedéssel bíró, sokkal inkább ösztön vezérelt állatok esetben pl kutya, se feltétlenül megjósolható, mi lesz a reakciója. Mert a viselkedését nagyban irányítják a korábbi tapasztalatai, bevésődései, szocializációja. Ennek ellenére, te, mint a helyi mindent tudó, nyilatkozol a lényegesen összetettebb emberi faj kb feléről. Hiába a diploma, hiába a filozófia, ha a saját sérelmeid tükrében általánosítasz önkényesen megmondva a tutit. Ha valaki teljesen biztos az igazában, vakon hiszi, hogy neki van igaza, általában téved.

Azt már szépen leírták miből látszik, hogy te magad nem tartod jóképűnek. Az, ahogy nyilatkozol a jóképű férfiakról, az, ahogy a felületes élményeid alapján véleményt formálsz, mutatja, hogy vannak ők, akiknek tejjel mézzel folyó Kánaán az élet, meg te. Ebből azért érződik a dolog. Van objektív szép és van objektív csúnya is. Ahogy objektív jó és rossz is. Az más kérdés, hogy az egyén értelmezése ettől eltérhet. Igaz ez műalkotásokra, irodalomra, vagy épp az ember külsejére.

Ami az úgyis megcsalod/lelépsz, mert ilyen a nő felvetést illeti, illetve az egész, szegény kicsi férfi aki kapar a nők után és ha egy véletlen akad azért foggal körömmel küzd és mégis elbukik, ha jön egy jobb, drámát illeti, simán fals az egész kép, ami benned él és/vagy, amit le próbálsz festeni. Ha így működne, nem lenne párja nagyon sok "rossz partinak", gondolok itt az alkoholista, drogos, csúnya, alja munkát végző stb férfinak. Akik sok esetben nem szintén alkoholista, drogos stb. nővel vannak együtt és nem adoniszok (már csak az élet körülményeik miatt sem). A bántalmazó kapcsolat pedig igazán egy külön kör, már ami a "miért nem lép a nő, ha rossz neki" kérdést illeti. Nem, nem azért, mert az adott férfi a legjobb opciója.

Bár láthatóan a te világodban értelmezhetetlen, de a nők emocionális lények. Ha szerelmes egy nő, szinte bármit meg lehet tenni vele (él ez egyébként nemeket megfordítva is sok esetben) együtt marad a pasival, mert nem látja a valóságot, nem képes logikus döntéseket hozni. Ez gyakorlatilag a különböző hormonoknak köszönhető. Hogy kibe szeretsz bele az is tisztán pszichológia. Ugyan ösztön szinten működik, de nem úgy, ahogy te azt beállítod. Egy bántalmazott nő pl sokkal gyakrabban köt ki bántalmazó férfi mellett. Gondolod azért, mert minden bántalmazó jóképű, vagy legalábbis az elérhető legjobb választási opció? Nem.

Lehetne ezt még sokáig taglalni, nálam okosabb emberek meg is tették könyvekben, tanulmányokban.

Abban egyetértünk, hogy egy jóképű férfi könnyebben válik szociálisan fejletté, de ez sem mindig igaz. Aki pl kövér volt fiatalként, de neki állt, kigyúrta magát és most vonzó, sokszor nem képes levetkőzni az elsődleges bevésődéseit, ugyanúgy bátortalan lesz a nők között, ugyanúgy gyenge lesz a verbális kommunikációja, rossz a non verbális kommunikációja, hibás az énképe és gyenge az önbizalma. Nagyon sokáig tart ezt levetkőzni, főleg, ha korábban sokat bántották.

Abban is egyetértünk, hogy a nők (tovább megyek a férfiak is) a számukra legjobbat keresik. De ez nem feltétlenül a külsőt takarja. Nekem pl elsődleges a kommunikációs készség, a saját biztonságéreztem és az önbizalom. Nem egy, a páromnál jóképűbb férfi hagyott teljesen hidegen, mert butának, agresszívnek, bizonytalannak tartottam, vagy olyan kicsi volt a szókincse és szűk az érdeklődési köre, hogy szinte lehetetlen volt beszélgetni. Meg kellett állnom megmagyarázni a szavakat, amiket használok, vagy épp olyan kevés témában volt jártas, hogy még hétköznapi dolgokról se nagyon tudott véleményt alkotni, nem hogy mélyebb, érdekesebb témákban.

A külső fontos, de a legtöbb nőnek elég tág a "még szóba jöhet" kör a külsőt tekintve. És lényegesen szűkebb a még szóba jöhető kör a jellemet, értelmet, összepasszoló terveket, értékrendet illetően. Persze, van az a kör, akiről te írsz, csak messze nem a nagy többség, akiknek a külső az elsődleges és a többi nézőpont messze elmarad ettől. Akik egy modellt keresnek maguk mellé, akivel jól mutatnak a fotókon, buliban és ebben ki is merül a kapcsolat.

Az átlag emberek átlagos élettel olyat keresnek, akivel boldogok lehetnek és hozzá tud tenni az életükhöz. Ha valaki valóban minden napodhoz hozzátesz, akkor nem keresel mast

Ha mást keresel, akkor ideje kilépni a kapcsolatból. A legritkább, hogy azért szakít valaki, mert a másik pasi jobban néz ki. Főleg hosszú kapcsolatban. Az sokkal jellemzőbb, hogy a másikban látja azt, ami a partneréből, a közös életükből hiányzik. Sokszor egyébként csak kivetítik az új emberre a vágyaikat, de ez most lényegtelen.

A sima megcsalás fakadhat a külsőből, de ott is jellemzően az hangzik el, hogy a másik foglalkozott vele, figyelt rá, meghallgatta, tehát szeretetet (vagy legalábbis látszatát) kapta, nem a külsőt emelik ki. Szemben a férfiak megcsalásaival egyébként. Olyan esetben sokkal gyakrabban hallottam már azt indokként, hogy milyen jó nő volt a 3. fél.

Úgy érzem kicsit ugráltam a témák között, de talán ettől még érthető amit írtam.

Szomorú, mikor valaki őszintén hisz abban, hogy csak egy oka van a sikertelenségének, vagy szenvedéseinek és képtelen jobban belemenni, több perspektívát figyelembe véve vizsgálni a saját és mások helyzetét.

Soha nem csak egy nézőpont van és soha senkinél nem lesz az egy és örök igazság. Lehet egy saját igazságod, próbálhatod védeni is, de közben ne ess abba a hibába, hogy szemellenzősen figyelembe sem veszed a többi lehetőséget, nem vizsgálod meg a lehető legobjektívebben a problémát. Vagy, ha erre nem vagy képes/hajlandó, legalább ne, mint "az igazság" tálald a véleményed. Ettől okosabbnak is fogsz tűnni és a vitának is több értelme van.

Ami az alap kérdést illeti, mindenki kiegyensúlyozott párt akar, mert senkinek nem hiányzik a hiszti, bőgés, agresszió, féltékenység, vagy egyszerűen a másik egojának állandó védelme és ápolása. Legyen az nő, vagy férfi.

Mindenki olyan párt keres, akit nem csak elvisel, ahogy te arra céloztál, vagy megszok, hanem szeret és tisztel. Van aki emellé több romantikát igényel, van, aki kevesebbet. Én pl nem vagyok az a minden naplementét megkönnyező fajta, párom még talán nálam is kevésbé romantikus alkat. Mi így vagyunk jók együtt. Nem tudnék mit kezdeni vele, ha folyton a nyakamon lenne, állandóan együtt kéne lennünk, folyton lesné a kívámságaimat, ajándékot venne, virágot hozna, elárasztana bókokkal és stb. Ez nagyon nem az én világom, próbáltam. Ugyanakkor ismerek nőt akinek ez minden vágya. A nők nem egyformák és nem ugyanarra vágynak. De, minden ember egészséges (lelkileg is, amennyire csak lehet), szerető, biztonságot nyújtó párt szeretne. Ez nem a romantikus beállítottság, vagy törékenység kérdése. Nincs köztük összefüggés.