A nőknek végülis mindegy, hogy egy férfi magától vagy a családja segítségével "ért el valamit" az életben?

3 éve nem volt semmim, kerestem nettó 300-at, albérletben laktam. Aztán előbb a szüleim adtak saját örökségből annyit, hogy egy kis hitellel kipótolva tudtam saját lakást venni. Aztán később sajnos én is örököltem, amiből kifizettem a lakáshitelem, vettem egy második kis lakást kiadni, egy pármilliós autót és még maradt is néhány millió félretett pénznek való. És igen, azóta jobban megy a csajozás, ismerkedés, pedig nem úgy kezdem az ismerkedést, hogy egyből felsorolom mim van. Csak látják a saját autót, saját lakást (ez azért kiderül egy-két randi után, ha felmerül ki hol lakik), meg átjön egy kicsit, hogy havi szinten is van pénzem költeni. Nekem is több lett persze az önbizalmam, mint full csóróként. És tudom ezzel nem a golddiggereket vonzom be, akik milliárdosokra mennek, de sok nőnek már ez is alap elvárás, hogy lakás, kocsi, jómódú havi megélhetés (amit ők már nem is számítanak jómódnak, hanem "alapnak"), miközben magadtól összerakni egy lakás árát külső segítség nélkül alkalmazotti fizetésből szinte lehetetlen.

Megtapasztaltam már egyszer az életben, hogy milyen az, amikor alig érdeklődnek irántam a nők és most hiába mennek a dolgok, ezzel kapcsolatban még mindig van bennem egy keserűség, amit nem tudok elfelejteni, hogy vajon akkor is így kellenék-e neki, ahogy most, ha megint pénztelen lennék.